Szőgyéniek az utcai futóversenyen, Tatán

Ezt a célt tűzte ki Ing. Bartos Gergely, községünk alpolgármestere és Kunyik László is, akik egyénileg neveztek be a gyönyörű környezetben megrendezett futóversenyre, melynek fővédnöke Michl József, Tata város polgármestere volt. Az európai hírnévre is szert tett versenybe Gergely első alkalommal nevezett be. Új, vállalkozó szellemű, amatőr futóként egyéniben a 13,5 km hosszú táv megtételét, a minimaratont választotta. László rutinos futó, évek óta sportszerűen űzi ezt a tevékenységet, a félmaraton lefutását tűzte ki célul. Mindketten a megadott szintidőn belül a 82-ik és a112-ik helyen végezve tették meg a távot, miközben gyönyörködhettek Tata természeti szépségeiben és épített környezetének remekeiben. Velük beszélgetek a kezdetekről, a futás szeretetéről és az elért/megélt eredményeikről/élményeikről.

Milyen érzés életed legelső minimaratonját éppen testvértelepülésünk, Tata utcáin teljesíteni? – kérdezem elsőként Gergelyt.

B. G.: Tatára mindig szívesen megyek a családommal. Sajnos a rokonaink már nem élnek, de kisgyerekkorom óta szívesen látogatok el oda. A vizek városa, kellemes sétálni az Öreg-tó és a Cseke-tó partján, és szeretjük a jó éttermeit is. Mint képviselő-testületi tagot, minden évben meghívnak az augusztusban rendezett utcai futóversenyükre, ahol bárkit szívesen látnak. Megfogadtam, hogy idén lefutom a távot. Sok szép helyen jártam már Tatán, de a futóverseny által olyan helyeket is megtekinthettem, amiket eddig még nem.

Laci, neked ez már a sokadik félmaratonod... Hogyan látod magad ennyi év távlatából? A megszokottaktól eltérően volt-e valami különleges a tatai futóversenyen?

K. L.: Összesen 7 félmaraton (21,1 km) versenyt futottam. A covid idejében kezdtem el futni. Eleinte a 2 km is gondot okozott, és igen, engem is szúrt a mellkasomnál, majd azt vettem észre, hogy egyre többet és gyorsabban bírok futni, és ez vitt előre. A tatai verseny különleges, mert „hazai“ (testvérvárosi) környezetben futunk.  

A sok sportág közül miért éppen a futás vált a fő kikapcsolódási formátokká?

K. L.: Futni lehet mindig, mindenhol, csak egy jobb cipő kell hozzá. Kis idő alatt mentálisan felerősít és intenzíven megmozgatja az izmokat. 

B. G.: Nagyon sok sport van, ami érdekel és amit szeretek, de a többségükhöz sajnos el kell utaznom a faluból. Futni bárhol, bármikor lehet és ez az, ami tetszik benne. Elég sűrűek és gyorsan telnek a napjaim, a futáshoz pedig nem kell sok idő – főleg az elején, mikor még kisebb távokat teljesít az ember. Ami még tetszik benne, hogy gyorsan hozzá lehet szokni a kicsit nagyobb távhoz is. Az elején nehéz elkezdeni, csak 2-3 km megy, aztán ha heti 2x elmegyünk, a 3. héten már simán megy az 5 km, 1-2 hónap elteltével már a 10 km-es táv is. Természetesen nem gyors tempóban, csak ahogy jólesik (5 perc/1km az már egy jó tempónak mondható, a 6 perc/km az egy kellemes, laza tempó).

Hogyan készültetek a versenyre? Ha valamit fejben eldöntötök, azt megcsináljátok?

K. L.: Én a sportórám által előírt edzéstervet követtem, amit még kerékpározással kipótoltam. Nekem nem titkolt tervem, hogy 2025 tavaszán, Pozsonyban mosolyogva, belegyaloglás nélkül lefussam a maratont (42,2 km).

B. G.: A futás nem egy eseménydús sport, ezért elég hamar el lehet veszíteni a motivációt, viszont, ha regisztrálsz egy versenyre, már nem akarsz visszalépni, és azt sem akarod, hogy verseny alatt feladd vagy esetleg belesétálj. Minden versenynek van egy szintideje, ami alatt teljesíteni kellene a távot. A tatai minimaratoné 2 óra 20 perc volt, ebbe simán belefér egy kis séta, de nem azért mész, hogy majd arról mesélj: sétálva teljesítettem. A minimaraton 13,5 km, ami futáson belül nem egy nagy szám, viszont, ha különösebben nem sportol az ember, nem egyszerű teljesíteni. Az igazat megvallva, én nem sokat készültem. Fél éve, heti 1 alkalommal futok 5-6 km-t. A versenyt megelőző 2 hétben 5-6x mentem ki futni 7-8 km-eket 5:40 perc/km átlagtempóval, ami a verseny alatt bebizonyosodott, hogy nem volt elég. Teljesítettem a távot, nem sétáltam bele, a tempóm 6:10 perc/km volt, de már az első 5 km után magas volt a pulzusom (ha 150/perc alatt tudjuk tartani a pulzusunkat, akkor nem fáradunk el olyan hamar, 150 felett már érezzük, hogy nem bírunk annyira). Nekem 5 km körül már 160/perc felett volt a pulzusom.

Mi az, ami futás közben motivál benneteket?

K. L.: Az előző futásnál elért jobb eredmény.

B. G.: Az, hogy a testemnek és szervezetemnek jót csinálok és a természetben vagyok. Többet ülök napközben, és ezt kompenzálni kell, hogy később ne legyenek egészségügyi problémáim. Ami még motivál, ha nagyobb lesz a kisfiam, bírjam vele a tempót. Egy gyerekben rengeteg energia van, én meg nem akarok NEM-et mondani csak amiatt, mert nem bírok vagy fáj mindenem.

Mennyire volt megterhelő a verseny?

K. L.: Megterhelő volt a meleg miatt, viszont a futás szinte végig fák árnyékában zajlik, így ez egy picit kellemesebbé tette a futást.

B. G.: A verseny eléggé megterhelő volt, talán a meleg miatt is, utána viszont nem volt különösebb bajom, görcs, izomláz vagy ilyesmi. Nem voltak nagy szintkülönbségek, végig viszonylag sima terepen futottunk, ami egy felkészült futónak nem nagyon megterhelő.

Milyen tapasztalatokat szereztetek Tatán?

K. L.: Nagyon jól szervezett futóverseny volt, tökéletes időjárással. Megígértem Michl József polgármester úrnak, hogy jövőre igyekszünk, mi, szőgyéniek még többen lenni. Jó volna hagyománnyá tenni, hogy a szőgyéniek is részt vesznek a tatai minimaratonon.

B. G.: Legközelebb jobban fel kell készülnöm, és amit még nem említettem, hogy én estefelé járok futni, mikor már nincs olyan meleg, viszont a verseny 15:00-kor kezdődött és 28 Celsius-fok volt, ettől is hamarabb fárad az ember. Tehát a hőmérséklettel is számolni kell!

Községünk nevében is szeretném nektek megköszönni a közreműködéseteket. Reméljük, jövőre ismét éltek a kihívás adta lehetőséggel, elfogadjátok a meghívást! Sőt, másokat is arra biztatnék, hogy kapjanak kedvet és vegyenek részt a tatai utcai futóversenyen, hiszen ahogy Mérő László is fogalmazott: „A verseny igazi vesztese nem az, akit legyőztek, hanem az, aki ki sem jutott a pályára.“

-sv-