Kevés szemtanú tért vissza a doni pokolból

A regionális Limes -Anavum Honismereti Társulás kezdeményezésére tavaly emlékeztek meg először a “doni katasztrófáról” Párkányban. Az idén Szőgyénben folytatódott ez a hagyományteremtő céllal életre hívott  emlékezés, melynek különlegessége, hogy pontosan 75 éve 1943. január 12-13-án indította a szovjet hadsereg azt a nagy erejű támadást, amely a második világháború legnagyobb magyar katasztrófáját eredményezte. 

Bréda Tivadar a Limes-Anavum Honismereti Társulás tagja elmondta,”egy hosszú molinóra 32 település hősi halottainak nevei kerültek, de nem csak a hősi halottakra, de a hadiárvákra, hadiözvegyekre és azokra is emlékezünk, akik visszatértek és tanúságot tettek az elképzelhetetlen szenvedésekről.”

A megemlékezés a Nagyboldogasszony-templomban kezdődött, ahol Farkas Zsolt atya szentmisét mutatott be a hősökért, és a kultúrház előtti emlékparkban folytatódott. Köszöntőjében Vígh Gábor polgármester elmondta,  a doni katasztrófa kapcsán minden elhunyt szőgyénire emlékezünk, akik a második világháborúban vesztették életüket. S mivel nagyon sokan a helyiek közül a doni harcokban estek el, ezért került annak idején a II. világháborús emlékmű alá egy marék föld is a Don folyó környékéről.

A történelmi visszaemlékezést Dr. Ravasz István alezredes, hadtörténész és muzeológus tartotta.

“…Ha a magyar 2. hadsereget a szemben álló szovjet, akár a szövetséges német  hadsereg harcértékével vetjük össze, erején felüli helytállást tanúsított. Nem áldozatul dobták oda a szövetségi hűség oltárára. A honvédeket győzni, pontosabban részt venni küldték a keleti hadszíntérre, hogy ott legyenek a német győzelem kivívásánál. … A kivonuló csapatoknál is kimutatható ez a hit, de amikor már a Don nyugati partjain a betonkeményre fagyott földbe ásva, 30-40 fokos hidegben várták a szovjet haderő támadását, a végső győzelembe vetett hitük már nem volt sehol. … Ez volt az a pillanat, amikor a Don mentén kiépített cérnavékony állásokból a magyar honvédek talán utolsó levelükben idézhették a Nagy Háború katonaköltője, Gyóni Géza sorait: A kis fiunkat édes lelkem, Csókold meg holnap is helyettem, Mert holnap nem lesz néki apja.. Mert rohannom kell új rohamra. … A 2. hadsereg közel egy éves tevékenysége alatt 125 ezer honvédet és munkaszolgálatost vesztett. Közel 30 ezren estek hadifogságba vagy tűntek el a végtelen orosz mezőkön. 50 ezren haltak hősi halált. Gondoljunk csak bele, 125 ezer katona, negyedmillió család, amely elvesztette egy vagy több tagját, s nem egy esetben magva szakadt több évszázados famíliáknak.”

Az emlékezésen részt vett Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének küldötte, Vida Csaba alezredes, katonai attasé. Verset mondtak Méri Mátyás és ifj. Zsákovics László, Pálmai József pedig gyönyörű énekeivel gazdagította a műsort. Szívhez szólóak voltak a Nagyölved-Szőgyén aranysávos dalárda katonadalai, melyek nem egy emlékezőt megríkattak. Közreműködtek még az oroszkai Military Historical Musseum katonai hagyományőrzői, a 9. Vörössipkás Zászlóalj Felvidéki hagyományőrzői valamint a 32. sz. Szent Mihály Cserkészcsapat.

A 22.00 óráig tartó virrasztáson felolvasták Bokor Klára Elrabolt évek könyvéből Fábián Ferenc (1920- 2013) visszaemlékezését. -bok-