Ide születtél, itt van dolgod

Ide születtél, itt van dolgod

A Csongrády Lajos Alapiskola mellett működő iskolatanács a decemberi akuló ülésén – megújult tagsággal – szokatlan kérdéssel találta szemben magát.  Megdöbbenéssel hallottuk, hogy néhány szőgyéni szülőben felmerült a kétely, hogy biztosan a szőgyéni alapiskolába írassa-e gyermekét az óvoda után. Ezért az iskolatanács egy beszélgetős délutánt szeretne megszervezni  az óvodás gyermekek szüleivel, hogy biztosak legyenek abban, hogy a legjobb döntés: a szőgyéni Csongrády Lajos Alapiskola.

A szőgyéni alapiskolában tanult 81 éves nagymamám is. Mivel félárvaként dolgozni kényszerült már gyerekként, csak ezt a 8 osztályt járta. Írni, olvasni, számolni megtanult, a többit pedig az élet tanította meg neki. Családom minden tagja a szőgyéni alapiskolában tanult. Én is, és most a gyerekeim is. Ja, hogy akkor más idők voltak?

Annak idején összeverekedtem egy fiúval rögtön első osztályban, elég rendesen átrendeztük az osztályt. Nem rendeztek belőle nagy ügyet, nem volt beírás, nem volt megrovás, igazgató előtt jelenés, semmi. Következménye, az viszont volt! Egymás sértegetése, piszkálása, felnőtt korunkig neheztelés. Fájdalmas volt, de kellett az élethez. Megtanultuk, hogy minden tettünknek következménye van mások büntetése nélkül is. Végig tiszta egyes tanuló voltam, kivéve negyedik félévben kaptam egy kettest zenéből. Pontosabban gyávaságból. Nem voltam hajlandó 37 osztálytársam előtt egyedül énekelni.  A lehetőséget megkaptam, de nem éltem vele. Ez is kellett! Középiskolában már egy egész jegyet javítottam félévnyi anyag lefelelésével egy másik osztályban. Ha az ember el akar érni valamit, akkor el is éri! Gyerekként mi is voltunk mindenfélék. Teljesen mindegy, hogy lányok vagy fiúk. Olyanok voltunk, amilyennek lennünk kellett ahhoz, hogy tanuljunk, hogy felkészüljünk a ránk váró életre.

Az emberek, a gyerekek ma is mindenhol mindenfélék. Viselkedésünkkel hatunk egymásra, formáljuk egymást. Gyermekét mindenki saját értékrendje, lehetősége és képessége szerint neveli. Azzal biztosan nem ártunk nekik, ha úgy neveljük őket, hogy elfogadják és szeretettel tudjanak bánni a másfajta emberekkel, gyerekekkel. Esetleg példát tudjanak mutatni, amit követni lehet. Miből gondolják kedves szülők, hogy ezt a gyerekek elkerülik, ha más iskolába járnak? Ami elől az ember menekül, az előbb-utóbb úgyis utoléri. A gyerekeknek ne a megfutamodást tanítsuk, hogy máshol jobb, máshol jobbak az emberek. Ide születtek, itt van dolguk, itt kell megtanulniuk az alapokat az élethez, biztonságban, itthon. Ami nem tetszik, azon mindig van lehetőség változtatni képviselőként,  pedagógusként, szülőként, szülői szövetség és az iskolatanács tagjaként, gyerekként úgy, hogy a részévé válunk: ötleteinkkel és tetteinkkel hozzájárulunk közösségünk, iskolánk fejlődéséhez.

Melyikünk álma az, hogy a gyerekeink elmennek innen iskolába, aztán dolgozni, családot alapítani, mert itt nincs munkalehetőség? Nagyra épített családi házaink üresen és hidegen konganak majd. Lassan kiürül a templom, a falu. A megüresedett házak bepótlódnak vagy ledőlnek. Az idegen szomszéd jobb mint a saját gyerekünk, unokánk?  Ki fog munkahelyet teremteni, ha nem mi és nem az ügyes gyerekeink, akikből majd jó szakemberek, vezetők és vállalkozók lesznek? Kitől várjuk mindezt, ha itt hagynak?

A szőgyéni  alapiskolában a gyerekek megkapják a lehetőséget a tanuláshoz, tehetségük fejlesztéséhez, mindezt vidám, felszabadult, családias légkörben. A kisebb iskola lehet, hogy a gyerekből nem nevel „lexikont“, de kinek is kell az? Viszont hagy a gyereknek annyi szabadidőt, hogy része legyen a körülötte zajló életnek. Hagy annyi szellemi kapacitást, hogy kibontakoztathassa egyéni képességeit, tehetségét –önmagát. A gyerekeken múlik, hogy élnek-e az egyre szaporodó lehetőségekkel. A tudás forrása a gyerekben van: kíváncsiság, bátorság, akarat, kitartás, tudásvágy, tolerancia, felelősségtudat. Többek között ezek azok, amit nekünk, szülőknek kell erősítenünk a gyerekekben, amire aztán a  gyerek, az iskola és a közösség is építhet. Úgy fog növekedni a család, épül a közösség, megtelik az iskola a gyerekeinkkel, unokáinkkal.  Vállaljuk föl, és tegyük mindezt azért, hogy az iskola mottója szerint -„A gyermekeknek két dolgot kell adnunk: gyökereket és szárnyakat“  – gyermekeink gyökeret ereszthessenek itt a szülőfalujukban, építhessék azt, és nagyszülőként láthassuk gyerekeink és unokáink szárnyalását is.

Tisztelettel: Šmíd Andrea, közgazdászmérnök, valaha a szőgyéni alapiskola tanulója, a Szőgyéni Iskolatanács elnöke és két csongrádys édesanyja

A teljes szervezettségű szlovák nyelvű alapiskola Szőgyénben való újra megnyitásának 25. évfordulója

Június 28-án az iskola igazgatósága erre az évfordulóra emlékezett.
Az iskola tanárai és alkalmazottai az iskola épületében gyűltek össze, ahol Karol Krško idézte az iskola történelmét, aki a kezdetektől fogva az iskolában tanított, 9 évig pedig az igazgatója volt.
Az iskola 1990 szeptember elsején nyitotta meg kapuit a lakosok petíciója alapján 70 diákkal. Első igazgatója František Kočkovský volt, aki Ladislav Mikula, a Szülők és Iskolabarátok Szövetségének 1. elnökével, valamint az alakuló kollektívával együtt biztosította az intézmény anyagi és személyi feltételeit. Arról, hogy az iskola színvonalasan kezdett tanítani, tanúskodik az a tény, hogy a köbölkúti alapiskolában maradt 30 tanuló fokozatosan visszaszivárgott Szőgyénbe, Köbölkúton csak a minimum maradt. A diáklétszám a 25 év alatt 40 ás 70 között mozgott. Nagy gondot okozott a Német család Szőgyénbe települése, amikor az iskolába beilleszkedni nem tudó diákok érkeztek, akik bántalmazták társaikat, aminek az lett a vége, hogy sok diákunkat más iskolába írattak. Ez az időszak 12 évig tartott, addig, amíg a családok el nem költöztek Szőgyénből. Ez után a helyzet stabilizálódott, pár kivétellel jelenleg minden iskolaköteles gyerek a szőgyéni alaposkolába jár.

akademia1

akademia2

akademia3

akademia4

vyrocie skoly

Kerékpárral Tata és Szőgyén testvértelepülések között

Kerékpárral Tata és Szőgyén testvértelepülések között

Az elmúlt évekhez hasonlóan, az idén is sor került a Szőgyén – Tata kerékpártúrára, ahová a Csongrády Lajos Alapiskola diákjai, pedagógusai és néhány sportot kedvelő, merész vállalkozó is csatlakozott. Szarka Andrea igazgató asszony mellett Farkas Zsolt atya is végigbiciklizte a 70 km távot. Velük kerekezett Volter László, a biciklizés szerelmese is. Bósa tanító bácsival tartott Süli Bence, Smidt Kristóf, Rácz Csaba, Nagy Benedek. Vállalta a megmérettetést a Koncser házaspár és Száraz Attila is.

A visszaúton közülük néhányan együtt kerekeztek a tatai kerékpárosokkal, őket Varga András tanár, önkormányzati képviselő vezette. Tatai vendégeink részt vettek a Tájházi Találka programjain. Vasárnap délelőtt az oroszkai Hadtörténeti Múzeum látogatásával kedveskedett nekik Vígh Gábor polgármester. Elkísérte őket Zsolt atya és Leboc Szabolcs képviselő is. Az esős délután ellenére rövid kultúrműsorral emlékeztek a nemzeti összetartozás jegyében az Emlékparkban, és koszorút helyeztek el az emlékoszlop előtt.

Berényi Kornélia

Nézz most vissza egy percre...

Nézz most vissza egy percre…

Újra elérkezett a diáktalálkozók ideje iskolánkban. Némely korosztályok már az osztályfőnöki órán ülnek, míg a többiek csak gyülekeznek az iskola folyosóján. A legtöbben rögtön megtalálják az osztálytársakat – Karcsi és Laci pont az osztálynévsort veszik át, le ne égjenek, ha meg kell egymást szólítani, Ili és Ági egymás ruháját, frizuráját dicsérik.

Én a legidősebbekhez ülök be, akik pontosan 65 éve kerültek ki az iskolapadból. Nem csak azért érdekes a 65-ös szám, hogy ők a legidősebb korosztály, hanem azért is, mert az idén emlékezünk arra, hogy 65 éve nyíltak meg újra a magyar iskolák kapui Csehszlovákiában.

Azt gondoltam, ők igazán kevesen lesznek, de tévedtem. Eljött mindenki, aki kezét-lábát bírja. Alighogy helyet foglalnak, előkerülnek a fényképek és a jelenlévők csak úgy sorolják a neveket. Kis vita után mindenkit felismernek a megsárgult képeken, és majd´ mindenkiről azt is tudják, hogyan alakult életük sora. Sajnos sokan közülük már elhaláloztak, másokat betegség gyötör, azért most pontosan nyolcan ülnek az osztályban.

Mesélik, bizony nem volt egyszerű akkoriban elemi iskolásnak lenni. Közülük, akik 1943 – 44-ben lépték át először az iskola kapuját, mindenki járt szlovák iskolába, mert a magyar oktatást a háború után megszüntették. Az akkor itt tanító pedagógusok mind fiatalok, képzetlenek voltak és egy szót se tudtak magyarul. A verseket, énekeket, a “vybrané slová”-kat bemagolták, még ha nem is értették. Vali néni máig emlékszik a Srdce című versre, aminek már az első szavában kificamodott a nyelve, de nagy szorgalommal csak a fejébe véste. A szünetekben is tiltva volt a magyar szó, büntetés terhe alatt. De hát szlovákul nem tudtak, némán pedig órákig nem lehet kibírni… ezért bizony Krotky tanító gyakran suhogtatta nádpálcáját, de szerencsére a szlovák tanító nénik nem verekedtek. A “lányok” elmondták, a szlovák tanítónők szépen megtanították őket kötni, horgolni, kivarrni. Amikor aztán újra lehetett magyar iskolába járni, majdnem mindenki vissza is ment, a szlovák iskolában kevés magyar ajkú tanuló maradt.

A magyar tanítók közül Pék Lászlóra emlékeztek jó szívvel, aki tudott fegyelmet tartani és olyan érdekesen előadni a tananyagot, hogy szinte mindenkit érdekelt. Márta néni még egy pikáns versikét is elszavalt, amit annak idején Pék tanító bácsitól hallott.

A volt diákok elmondták, pár évig a kocsmák helyiségeiben tanultak – a bartiakkal együtt 60-an is zsúfolódtak egy helyiségben. A tüzifát is maguknak kellett bebiztosítaniuk, reggelente mindenki egy hasábfával ment iskolába. Sőt! még asztalokat és székeket is magunknak kellett vinni, hiszen a háború alatt a katonák mindent feltüzeltek. A füzeteket és a tollat a legtöbben sústyából font táskában hordták, de még hasábfástól se volt olyan nehéz, mint a mai gyerekek táskája.

Öröm volt hallgatni ezeket az öregdiákokat, akik még ma is tudtak lelkesedni, örömmel mesélni. Megkérdeztem, ki megy közülük a találkozót követő bálba. Nem fogják elhinni – Mindenki!
Az esti bulin Vígh Gábor polgármester pohárköszöntője és Szarka Andrea igazgatónő üdvözlő beszéde után tovább nosztalgiáztak, beszélgettek, szórakoztak, táncoltak az osztálytársak. Jó zene mellett kitartottak egészen virradatig. -bk-

Becsöngettek

Községünkben mindhárom oktatási intézménybe ellátogattam, hogy arról érdeklődjek, hány gyerekkel, diákkal, milyen körülmények közt kezdik az új tanévet.

Óvoda

Kovács Lívia igazgatónő:
Az új tanévben két magyar tannyelvű és egy szlovák tannyelvű osztályt nyitott. Összesen 52 gyermek látogatja intézményünket, közülük 16-an első alkalommal jöttek óvodába. Az óvó nénik örömmel készülődtek, hogy az óvodakezdés zökkenőmentes legyen. A nevelők napi szinten kapcsolatot tartanak a szülőkkel – ez lehetővé teszi, hogy a szülők minden egyes nap tájékoztatást kapjanak gyermekük óvodán belüli életéről és ők is elmondják nekünk a gyermekükkel kapcsolatos észrevételeiket.
Az első napokban ismerkedünk az óvoda külső és belső tereivel, az időrenddel, az önmaguk körüli tevékenységgel. Megismerkedünk az osztálytársakkal, megtanuljuk a nevüket, megismerjük az óvoda dolgozóinak foglalkozását és hasonlókat.
A hagyományos iskolai tanterv az ISCED 0 mellett még további olyan tevékenységekkel is tervezzük gazdagítani a tanévet, amelyek a korábbi években sikeresnek bizonyultak.
Ebben az évben a “Mozgással az egészségért” pályázatunkra kaptunk 1000 euró támogatást Nyitra Megyétől. Ebből a pénzből aktív kikapcsolódást szolgáló sporteszközöket vettünk – taposókat, autókat, szánkókat.
Az alapító lehetőségei szerint a nyári időszakban el lettek végezve például a beázás miatti festések és egyéb munkálatok. Az épületre teljes körű felújítás vár, amelyet csak egy nagy pályázat keretén belül tudunk megvalósítani az alapítóval egyetemben.

„A lelkesedés diktálja az iramot, de a kitartás éri el a célt. „

Ezzel a gondolattal nyitotta meg kapuit a Csongrády Lajos Alapiskola a 2015/2016-os tanévben.

A tanévet 133 tanulóval kezdtük 9 évfolyamban. Az idén 17 elsőst köszönthetünk iskolánkban.  Az előző évekhez hasonlóan a napközis foglalkozások 2 csoportban zajlanak. A pedagógiai munkát 15 pedagógus, 2 nevelőnő és a lelki atya látja el. Továbbra is ki lehet kérni az iskolapszichológus és  gyógypedagógus tanácsait. Az iskola működését  segíti még 1 könyvelőnő, 2 takarítónő, 1 gondnok és 4 konyhai alkalmazott. Új kollégák is érkeztek hozzánk PaedDr. Könözsi Éva ( matematika-kémia szakos), Mgr. Kovács Erika ( alsó tagozatos), Mgr. Valient Malvína (szlovák nyelv- angol nyelv szakos) és PaedDr. Farkas Zsolt lelki atya személyében.  Kívánom, hogy otthonra találjanak itt nálunk az iskolában!

Röviden tekintsük át, mi is történt iskolánk környékén a nyári szünetben.  3 tanterem kifestésre került: magánszemélyek szponzorálták a festéket, az önkormányzat biztosított munkásokat a festés elvégzésére. A további változtatásokat is zömében támogatásokból sikerült megoldani: 3 osztály és 2 napközis csoport kapott új iskolapadokat és székeket, 1 osztály bútorral is gazdagodott, a multimédiás terem nemcsak új helyet, de új nevet is kapott: Csongrády teremként fog funkcionálni- ide is sikerült padokat és székeket vásárolni. A nyár folyamán megújultak a krétás tábláink és 8 új ajtóval gazdagodtunk.  A diákkönyvtár átrendezésre került: így alkalmas könyvtári órák illetve foglalkozások megvalósítására.

A vakáció ideje alatt táborban is részt vehettek diákjaink:  a versenyeken sikeresen szereplő felső tagozatos diákok  jutalomként Tatán táborozhattak  Tata Város  Önkormányzata jóvoltából, Szőgyén Község Önkormányzata pedig a gyerekek utaztatását biztosította.

Mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult a nyári munkálatok és a nyári programok lebonyolításához, nagyon szeretném megköszönni a hozzájárulását, segítségét, támogatását!

Még köszönetemet szeretném kifejezni az önkormányzatnak és a szülői munkaközösségnek, akik az első osztályosoknak a hagyományokhoz híven ajándékkal kedveskedtek az idén is- a furulyaoktatáshoz szükséges hangszert biztosították a gyerekek számára.

Egy  iskola sikeres működéséhez valamennyi szereplőnek – diákok, pedagógusok és munkatársak, szülők, fenntartó, civil szervezetek – hozzá kell tennie valamit. Bátran hangoztatom, hogy a sikeres munka feltétele több lábon áll: éppúgy része a helyi társadalom együttműködése, összefogása, bizalma, mint kollégáim és munkatársaim alázatos, felelősségteljes munkavégzése, a fenntartó részéről pedig a nyugodt működés feltételeinek megteremtése, a kiszámíthatóság és a stabilitás biztosítása.

Szeretném, hogy az új tanévben is dolgozzunk együtt közös céllal, közös akarattal! Törekedjünk arra, hogy az év folyamán minél több tanulónk érjen el sikereket, serkentsük őket kitartásra! Bár az iskola alapvetően a tanulásról szól, fontos, hogy élményeket adjon! Az osztálykirándulások, iskolai versenyek, vetélkedők, táborok, színházlátogatások mind-mind új élménnyel gazdagítanak és nem utolsó sorban fontos építőkockái lehetnek egy valódi közösség kialakításának.

Közös mindennapi munkánkhoz sok örömet, jó egészséget, a gyermekekben a lehetőségek birodalmának felfedezését, a szülőkben igaz segítőtársakat, velük együtt elért és megért sikereket, optimizmust, kitartást kívánok az idei tanévre!

Szarka Andrea, igazgatónő

Do you understand me?

Sajnos ennek a bejegyzésnek csak Szlovák nyelvű változata van. A megtekintő kényelméért az alábbi tartalom alternatív nyelven jelenik meg. Rákattinthat a linkre az aktív nyelv módosításához.

Do programu Anglicky sa učiace obce sa v tomto roku zapojilo 30-40 ľudí. Presný počet nie je možné určiť, pretože  niektorí ľudia kvôli svojej práci môžu prísť len na pár dní – oboznámila nás s programom Viki Simonová, u ktorej je lektorka ubytovaná.

Megan Gillestie prišla z Chicaga, má 19 rokov a chystá sa na univerzitu. Do programu ju vybrali na základe rozhovorov. Iný kontinent, než Európa u nej neprichádzalo do úvahy – najprv uvažovala o Rumunsko, a nakoniec si zvolila Maďarsko a Slovensko.
Zábavná výučba prebieha v troch skupinách – pokračuje Viki. Ráno začínajú deti, po nich nasledujú začiatočníci a na koniec pokročilí. Najmladší účastník programu má 8 a najstarší 59 rokov. Podľa lektorky sú deti zo dňa na deň lepší, avšak často by sa radšej hrali, ale za to sú poslušné.
V skupine začiatočníkov sú aj Erika a Kati, ktoré sa prihlásili do programu kvôli svojim deťom, ktorí sú v zahraničí. Erika by rada navštívila syna v Kanade, a rada by sa porozprávala s jeho priateľmi, kolegami, no chce  navštíviť aj obchody. Kati má dcéru v Anglicku, dokonca jej zať je Angličan, tak sa rozhodla zdokonaliť sa v angličtine.

– bk-

Svodínska Súkromná stredná odborná škola ukončila svoje pôsobenie

Sajnos ennek a bejegyzésnek csak Szlovák nyelvű változata van. A megtekintő kényelméért az alábbi tartalom alternatív nyelven jelenik meg. Rákattinthat a linkre az aktív nyelv módosításához.

Svodínska Súkromná stredná odborná škola ukoŽiakov a pedagógov školy zastihla táto správa úplne nečakane. Školu od riaditeľky Ilony Sáraiovej prevzal Andrej Mokos. Pán Mokos v Štúrove prevádzkuje súkromnú obchodnú akadémiu aj vysokú školu logistiky, takže i žiaci svodínskej školy začali školský rok v Štúrove.

My hľadíme na svodínčanov ako na príbuzných

Sajnos ennek a bejegyzésnek csak Szlovák nyelvű változata van. A megtekintő kényelméért az alábbi tartalom alternatív nyelven jelenik meg. Rákattinthat a linkre az aktív nyelv módosításához.

Toto je už 12. kvíz materinského jazyka, ktorý pre žiakov ZŠ L. Csongrádyho v spolupráci so svodínskou samosprávou organizuje samospráva mesta Tata. Organizácia tohto podujatia si vyžaduje veľa práce. Prečo znáša ťarchu prípravných prác mesto Tata?
Tata a Svodín sú partnerskými mestami od roku 1997.

Od nadviazania kontaktu uplynulo pätnásť rokov, počas ktorých sme si svodínčanov veľmi obľúbili. Za príbuzných ich pokladáme nielen kvôli oficiálnemu vzťahu, ale aj preto, že patríme k jednému národu. Dôsledkom presídľovania obyvateľstva po II. Svetovej vojne obe naše usadlosti spájajú aj ozajstné rodinné putá. Prečo by sme nevenovali zvýšenú pozornosť deťom našich “príbuzných a súrodencov”?! – tvrdí zástupkyňa primátora Robozné Schőnfeld Zsuzsanna.

Okrem kvízu materinského jazyka Tata svodínčanov pozýva na množstvo programov, ktoré my nevieme patrične opätovať. Vyžaduje si to najmä financie. Nestačí iba oddanosť a ochota.
Samospráva mesta Tata okrem zorganizovania kvízu materinského jazyka (a pohostenia víťazov) sa snaží aj iným spôsobom vyjadriť spolupatričnosť – vraví Zsuzsanna Osgyáni – referentka medzinárodných vzťahov samosprávy Tata. Tohto roku sa uskutoční už 10. ročník Letného tábora mladých talentov, ktorého účastníkmi sú od počiatkov aj svodínske deti a mládež. Naša samospráva prispela významnou čiastkou aj do programu štipendií v Rákócziho združení. A na záver 4. júna zorganizujeme stretnutie pod názvom “Deň medzinárodnej súdržnosti” , kam očakávame aj svodínčanov.
Áno, všetko stojí peniaze, ale že sú použité na dobré ciele, dokazuje aj širokospektrálna súdržnosť, ktorá sa skrýva za týmito “akciami”.

Svetový deň ľavákov

Sajnos ennek a bejegyzésnek csak Szlovák nyelvű változata van. A megtekintő kényelméért az alábbi tartalom alternatív nyelven jelenik meg. Rákattinthat a linkre az aktív nyelv módosításához.

Na podnet jednej organizácie združujúcej ľavákov v Amerike od roku 1992 slávime každý rok 13. augusta Medzinárodný deň ľavákov. Táto skupina ľudí predstavuje takmer 15 percent populácie Zeme.

20. a 31. prezident Spojených štátov bol taktiež ľavák, ako i Nelson Rockefeller, Harry Truman, Benjamin Franklin, Gerald Ford, Ronald Reagan a Bill Clinton. Medzi veľkých ľavákov histórie sa radia:  Jeanne d’Arc, Bonaparte Napoleon, Otto von Bismarck, Albert Schweitzer,  z anglickej kráľovskej rodiny ich je tiež hojne: anglický kráľ Juraj II., kráľovná Viktória, Juraj VI. (otec Alžbety II.), ďalej princ Charles a starší syn nástupcu na britský trón, princ William.

Ľaváci sa nájdu aj v našej obci vraví pedagogička Anita Molnárová, taktiež ľaváčka.

– Mamička si už v mojom útlom detstve všimla, že som ľaváčka. Spočiatku sa snažila, aby zo mňa spravila praváčku, no potom natrafila na jednu „múdru“ knižku a veciam nechala voľný priebeh. Je zaujímavé, že všetko robím ľavou rukou, iba strihať strihám pravou. – Len otvárač na konzervy nevie používať – s úsmevom sa do rozhovoru zapojí Anti, Anitin manžel -, pretože je vymyslený pre pravákov.
Aj na vysokej škole sa pýtali, ako budem vedieť naučiť deti písať. Nemám však s tým žiaden problém. Veľakrát si ani nevšimnú, že píšem ľavou rukou. Mimochodom každý chváli moje písmo. Mnohí sa nestačia čudovať, ako viem tak pekne písať ľavou rukou.

Doteraz sa kvôli tomu, že som ľaváčka nevyskytol žiaden problém – je to trochu neobvyklé, to je celé. Údajne je to dedičné, ale u nás v rodine nebol nik ľavák. Ani moje deti nezdedili dominanciu ľavej ruky, hoci u syna Daniela som si všimla, ako keby mal šikovnejšiu ľavú ruku.

Deň učiteľov

Sajnos ennek a bejegyzésnek csak Szlovák nyelvű változata van. A megtekintő kényelméért az alábbi tartalom alternatív nyelven jelenik meg. Rákattinthat a linkre az aktív nyelv módosításához.

Úctu voči pedagogickým pracovníkom na oslave usporiadanej na ich počesť vyjadrili nielen žiaci, ale i samospráva a členovia združení rodičov.