Tudjunk többet Szőgyénről

Tudjunk többet Szőgyénről

Nemrég alakultak, máris érdekes programmal kezdett a Szőgyéni Szépkorúak Klubja. Nágel Dezső 10 alkalomra tervezett előadás sorozata Szőgyén történetével foglalkozik. A beszélgetés készítésekor az első két témán vagyunk túl. Ezeken a Szőgyénről szóló kiadványok lettek ismertetve, valamint a régészeti feltárások és leletek.

Melyek a további témák? – kérdezem az előadót, aki a község múltjának avatott ismerője, a legtöbb kiadvány iniciátora.

Szőgyén vallástörténelme, a hitélet helyszínei és irányítói, háborús és katonai cselekmények a falu területén, községünk nevei és lakói, helyi gyermeknevelő intézmények, szőgyéni közintézmények és hivatalok, társadalmi és civil szervezetek, néprajz – népi építészet – szokások, neves szőgyéni szülöttek. Előadók meghívását is tervezzük. Ilyen például  Dr. Juraj Pavúk régész, Liszka József néprajzkutató, Dr. Tulassay Tivadar, Gábris Katalint és mások.

Honnét az előadás ötlete?

A Nyitott Templomok Napján beszéltem falunk történelméről, utána többen kérdezték, lesz-e folytatása. Mivel érdekel a téma és foglalkozok is vele, ezért belevágtam. Itt jegyezném meg, hogy kevés olyan falu van, sőt város se sok, ahol ennyi kiadvány dolgozza fel a múltat különböző aspektusokból  (csak könyvből van 27 és akkor még a brozsúrákat nem is említettem).

Ilyen feldolgozottság mellett  lehet még újat mondani a múltunk iránt érdeklődőknek? 

Hogyne!  Ha az ember ebben témában könyvek tucatjait olvassa át, akkor igenis szembetűnnek az egyezések vagy ellentmondások az egyes források között. Ami még további támpontot adhatna a régmúlt kutatásához, az a Historica Domus vaskos kötete. Ez a könyv az 1600-as évek elején íródott ólatin nyelven. Én is csak egyszer láttam, amikor unszolásomra Czuczor József atya megtalálta a plébánián. Nem akarta kiadni a kezéből, ezért ő személyesen fénymásolta, aztán  elvittük Esztergomba a ferences atyákhoz. Találtunk ott egy éltes szerzetest, akik bírta az ólatint. Nagyjából elmondta, mi van benne leírva, a teljes fordítására nem vállalkozott, de a Nagyboldogasszony- templommal kapcsolatos részt lefordította.  Sajnos azóta sem könyvet, sem a fénymásolatot nem találják. Nem találjuk Feichtinger János németszőgyéni lakos, esztergomi kanonok  ezeznyolcszázas években írt könyvét sem, pedig ő is feldolgozta a falu történetét az 1600-as évektől. Jó lenne megszerezni Szabó József káplán 1865-ben kiadott könyvét Visszaemlékezések Szőgyénre címmel. Ő 1831-től 1941-ig működött a községben. Valószínűleg sok érdekességet megtudhatnánk belőle az akkori életről.

A nyugdíjasok klubja szeretettel várja az előadásokra nem csak a klubtagokat, de minden téma iránt érdeklődőt.

Szőgyénről szóló kiadványok: 1882 és 1910 Csongrády Lajos Egyházi énekek és imádságok, 1932 Dr. Haiczl Kálmán Érsekújvár múltjából, 1943 Nagymajtényi Jemő SZŐGYÉN, 1964 Ing .Kovács František a kol. Svodín minulosť-prítomnosť – Szőgyén múltja és jelene, 1966-1992 Ján Mravík Kronika obce Svodín, 1995 V.N.Pavúková Zwei kreisgrabenanlagen der Lengyel-kultur, 1995 Gábris József SZŐGYÉN, 1996-2006 Iglice Néptáncegyüttes, 1998 Viera N.Pavúková praveké dejiny Svodína – Szőgyén őskori történelme, 2000 Gábris József-Vas Gyula Náboženské dejiny Svodína – Szőgyén vallástörténelme, 2000 50 éves a Szőgyéni Magyar tanítási Nyelvű Iskola, 2002 Gábris József A Szentföld vándora, 2003 Koncser János Szőgyéni Krónika és Napló Koncser János életéből, 2003 Cilling gyula Gyűjtemény Szőgyénről, 2004 Gábris József A Csongrády család Szőgyénben, 2004 Nemzetközi Képzőművészeti Tábor Szőgyén, 2005 Zoltán Drenko Dva zaniknuté kostoly vo Svodíne-Két elpusztult templom Szőgyénben, 2005 Medzinárodný výtvarný tábor Svodín-Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor Szőgyén, 2008 Laczkó Gábor Fénnyel írott történelem, 2009 Bokor Klára Elrabolt évek, 2011 Esztergom és környéke, 2014 Hinzellér László Malomsori emlékek Spomienky na mlynský konec, 2014 Komáromi KT Lap-és Könyvkiadó Szőgyén Látnivalók,Svodín Pozoruhodnosti, 2016 Fister Mária Magdolna Alagutak balladája,

Ha január, akkor színház!

Szőgyén község könyvtára tisztelettel értesíti, hogy a X. TÉLI SZÍNHÁZI ESTÉK első választható előadását január 7-én tekintheti meg a Színházkedvelő Közönség Győrben. A Nobel-díjas Pasternak Zsivágó doktor című regényén alapuló, az I. világháború és az orosz forradalom káoszában játszódó musicalt Közép-Európában elsőként a Győri Nemzeti Színház mutatja be, melyre bérlettel  személyenként 17 euróért, ill. bérlet nélkül 19 euróért válthat jegyet az érdeklődő közönség. Az előadás 15:00 órakor kezdődik, így az autóbusz 11:00 órakor indul a kultúrház elől.

zsivago

Továbbá tudatja, hogy a Fővárosi Nagycirkusz előadásában (a tervezettnél korábban) január 22-én (vasárnap), tekinthető meg Fazekas Mihály elbeszélő költemények átdolgozása a Lúdas Matyi a cirkuszban. Az akrobatikus verzióban előadott darabban színészek, akrobaták, táncosok, mutatványosok, állatidomár, kardegyensúlyozó, kígyóbűvölő is szerepelnek. Az előadás várható időtartama 2 óra 20 perc (15 perces szünettel). A cirkuszba 4-18 éves korig gyerekjegy váltható. 4 év alatti gyermek ölben tartása esetén a jegy ingyenes. Az előadás 15:00 órakor kezdődik, így az autóbusz 12:00 órakor indul a kultúrház elől.

ludasmatyi

Az előadásokra december 30-ig lehet jelentkezni a helyi könyvtárban!!!

 “Regionális és partneri együttműködések formái” 

 nemzetközi konferencia

Kétnapos látogatásra invitálta testvértelepüléseit a csehországi  Bystřice nad Olší, hogy a résztvevők betekintést nyerjenek a települések együttműködésének különböző formáiba.

Az eseményről Méri Szabolcs, a szőgyéni küldöttség tagja számol be:

Elsőként a kisrégió Bystřice – Nýdek -Vendryně  virágzó tevékenységébe kapott bepillantást az eseményen résztvevő 70 polgármester és az állami hivatalok képviselői. Ez után a V4-ek települései mutatták be az együttműködés formáit és az elért eredményeket. A magyarországi Tata és a lengyelországi Pińczów prezentációja után polgármesterünk mutatta be Szőgyén község történetét, a község látnivalóit, majd egy kisfilmet a testvértelepülésekkel való együttműködésről.

Az előadásokon láthattuk a kulturális együttműködés különböző formáit, de a fejlesztések és beruházások terén is jól működnek a régiók a sikeres pályázatoknak köszönhetően. Hogy a kisrégiót alkotó falvakról képet alkothassunk, a konferencián résztvevők ellátogattak mindhárom településre, ahol megtekintettük a főtereket, a templomokat, két műemlék mészégető kemencét, és egy műfüves síugró pályát, ahol a helyi iskolás tehetségek bemutatót tartottak.  Ellátogattunk abba a régi pékségbe is, amelyet még egy felvidéki Bajusz nevezetű vállalkozó hozott létre az 1900-as évek elején, és mind a mai napig ezen a néven működik, sikeresen. Láthattuk ott a régi kemencéket és pékeszközöket kiállítva, de betekintettünk a mai modern pékség egyes munkafolyamataiba is.

A konferencia megerősített minket abban, hogy az együttműködés más községekkel szűkebb régiónkban és az európai településekkel is nagyon fontos, sőt, elengedhetetlen, ha lépést akarunk tartani a korral, és fejleszteni községünket, megtartani kultúránkat.

Nyitott kapuval

 

várta Nagyboldogasszony-templomunk a Szőgyén Öröksége Társulás  által szervezett “Nyitott Templomok Napja” rendezvényre  a látogatókat. Fontos is a templom tárt kapuja, hiszen nem tudhatjuk, ki mikor érzi úgy, elüldögélne Isten jelenlétében,  de sajnos manapság zárni kell minden templomot. Az azonban értékelendő, hogy a mi templomunk előtere minden nap nyitva áll a napközben imádkozni vágyók előtt.

A rendezvény apropóját a község első írásos emlékének 860. évfordulója és a Nagyboldogasszony-templom 215 éve történt újraszentelése adta. Az első ízben megrendezett nap egészen különlegesre sikeredett.

Leboc  Szabolcs a SzÖT elnöke üdvözölte az egybegyűlteket. Elmondta “Társulásunk a falunkban működő kulturális és történelmi értékeket őrző és gyarapító szervezetek felkarolását tűzte ki célul, és egyben ernyőszervezetként fogja össze ezeket. Ezen célok mezsgyéjén haladva évente legalább egy rangos eseménnyel járulunk hozzá községünk kulturális gyarapodásához.”

A templom terében “Képbe zárt imák” címen nyílt kiállítás a Szőgyéni Kortárs Galéria alkotásaiból. Kunné Paulusz Györgyi ikonfestő, a szőgyéni alkotótábor rendszeres résztvevője  ünnepi beszédében a szakrális művészet szépségéről szólt. Kiemelte,  a művésznek az a feladata, hogy tükrözze Isten nagyságát, hogy a szemlélők ki tudjanak nyílni az isteni fény felé. A képbe zárt imák mellett a Bajóti Harmónia Kamarakórus gyönyörű énekei  is imaként szálltak az égbe.

Svajcer Barbara és Méri Balázs “Templom és iskola” megható szavalata után a 32. sz. Szent Mihály cserkészcsapat templomunkról készült prezentációját láthattuk.

Lelkiatyánk Farkas Zsolt által bemutatott szentmisén két ereklye is emelte az áhítatot. Az egyik ereklyét a budapesti Szent István Lovagrend hozta, mégpedig Szent István kardját. Tasnádi Gábor így mutatta be az ereklyét: A 2004-es botrányos népszavazás után lovagtársaimmal megvitattuk, kellene egy olyan tárgy, amelyet a Kárpát-medencében körbehordozva elmondhatjuk: összetartozunk. Egy fegyverkováccsal  elkészítettük Szent István királyunk kardjának pontos mását, amely a Koppánnyal vívott csatakor Sóly határában vele volt. 11 évvel ezelőtt elvittük Prágába, mert tudtuk a Szent Vitus székesegyházban őrzik a szent királyunk tulajdonított eredeti kardot. A kettőt összeérintettük és ebben a kardban is benne lett Szent István nemzetkovácsoló és nemzetmegtartó ereje.

A másikat, Szent István milliméteres csontereklyéjét Zsolt atya nemrég találta meg a plébánián. Nem is tudtuk ilyen becses ereklye van a birtokunkban, és most először lett a hívő közösség elé tárva.  Ritka alakalom, hogy két ereklye egyszerre legyen jelen a szentmisén, ezért a két szent ereklyét összeérintették, hogy még inkább meg tudják erősíteni a hívő népet.  A szentmise végén a díszes tartóba foglalt ereklyét és az ereklye kardot megérinthették a hívek is, hogy ők is részesüljenek Szent István óvó, védő és összetartó erejéből.

Még a vártnál is színvonalasabb volt a Tatai Versbarátok Köre által előadott költemények füzére “A szeretet soha el nem múlik”. A verseket az idősebb korosztály tolmácsolta, sokfajta megélt szituációval, tapasztalattal a tarsolyukban, ezért is tudták úgy előadni, hogy sokunkat a szívünk mélyéig megérintettek.

Bátran kijelentem, falunkban Nágel Dezsőnél senki nem tud többet Szőgyén történelméről. Amatőr helytörténészként prezentációval egybekötött előadást tartott a jelenlévőknek Szőgyén történetéről. Sok érdekességet hallottunk tőle, de a téma olyan szerteágazó, hogy idézni nehéz lenne belőle, hiszen már a község megnevezéseit is hosszan lehetne sorolni.

Sor került a”Szőgyéni templomok” gyermekrajzpályázat kiértékelésére. Miután szemrevételeztem a rajzokat, eldöntöttem, nem írok itt nyertest, mert minden rajz szép volt, s mi felnőttek csak gazdagodtunk általuk.

Berényi Kornélia a jubiláló oktatási és kulturális csoportokat méltatta. 65 éves a magyar nyelvű oktatás, 20 éves az Iglice Néptáncegyüttes, 15 éves a 9. Vörössipkás Zászlóalj Felvidéki Hagyományőrző csoport, 15. alkalommal kerül megrendezésre a Csiribiri Kézműves Tábor és szintén 15. alkalommal a Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor.

A Koinonia Együttes a dunabogdányi római katolikus templom együttese, akik vasárnaponként szolgálnak a szentmisén, valamint havonta egy misét énekelnek. A saját számokat éneklő együttes családi muzsikusokból áll, hiszen mindannyian rokoni kapcsolatban állnak. Nagyszerű koncertet hallhattunk tőlük. Velük érkezett hozzánk Franta Teréz is, akinek szüleit 1947-ben telepítették ki Szőgyénből.

A programsorozat a Sacra Corona történelmi film vetítésével folytatódott, Szent László életéről. A templomi miliőben a film még azoknak is élmény volt, akik már látták. A jó akusztika okán a hang betöltötte a teret, s a leszálló est árnyai pedig a templom falait korabeli díszletekké változtatták.

A szép nap betetőzése a “mécsvilágos” szentségimádás volt, ahol többek között hálát adhattunk a szép napért és Kovács Kincső énekével végződött. Köszönet még a templomi énekkarnak is a közreműködésért. –bokor-

Fővédnök: Dr. Farkas Zsolt, Fő támogatók:  Nyitra megye, Szőgyén Község Önkormányzata

templ-5 templ-4 templ-3 templ-2 templ-1

Tájház és régészeti múzeum egyben

A felújított tájházat június 4-én a Tájházi Találka keretében nyitották meg a látogatók előtt. Farkas Zsolt esperes atya újra szentelte a tájházat, hogy Isten áldása legyen a házon a benne tevékenykedőkön és a látogatókon.
A találka törökkori harcokat felelevenítő próbatételekkel kezdődött az Aranysólyom Lovagrend szervezésében, ahol 13 diákcsapat versenyzett a község értékes díjaiért. A fődíjat Blahovics Nándor, Kovács Kristóf, Halász Lázár nyerték. A gazdag kultúrprogramban felléptek az iskolák diákjai és az óvoda csoportjai, a Jázmin Népviseletes Asszonykórus Bajótról, a Nánai Színjátszó Csoport Theater Mucsa jelenetével, az IringóTáncStúdió kis és nagy csoportja, sőt a színpadon megjelent maga Südi Iringó is- táncba hívva a jelenlévő gyerekeket. Volt szalmában hempergés és nem utolsó sorban hajnalig tartó tájházi mulatság.
Ahogy már az előző havi számokban erről hírt adtunk, a felújításra azért kellett sort keríteni, mert a víz alámosta a falakat, azok megrepedtek és a ház életveszélyessé vált. Vígh Gábor polgármester elmondta: A falakat alábetonoztuk, és ereszcsatornák is kerültek az épületre. A helyiségeket újra kimeszeltük, ahol kellett vakoltunk, megépítettük a vízelvezető csatornákat, rendbetettük az udvart. Mivel a község megvásárolta a tájház melletti található házat és telket is, a kettőt egybenyitottuk,mellyel egészen különleges belső tér adódott – ennek kihasználására még gyűlnek az ötletek. Megújult a színpad is, amely kockapadlóból lett összerakva, valamint került a tájházba 20 asztal 40 paddal, mert a régiek már tönkrementek.
A 11 éve átadott szőgyéni tájház a messze környék legautentikusabb tájháza – kezdte ünnepi beszédét Gudmon Ilona az Érsekújvári Thain János Múzeum igazgatónője. A berendezéshez csupa szőgyéni tárgyakat gyűjtöttünk szőgyéni emberektől , így elértük, hogy a legvalósághűbben tárul elénk egy 1920-as évekbeli parasztház. Látogatják nem csak a környékről, de távolabbi vidékekről is, hiszen nagyon fontos, hogy a fiatalabb generáció lássa, milyen volt eleink élete – hol, milyen körülmények közt életek együtt generációk. Sajnos egyre fogyatkozik azoknak a száma, akik ezt a szép, de kiegyensúlyozott életet megélték. A tájház fontosságára akkor döbben rá leginkább az ember, ha például a műszaki állapota miatt be kell zárni. Ilyenkor teszünk olyan engedményeket, hogy kerüljön a házra ereszcsatorna, ami eredetileg nem volt része az épületnek, de a tájház megóvása érdekében ez elkerülhetetlen lett.
Másnap Svajcer Edina tárlatvezetővel és dokumentátorral járjuk végig az épületegyüttest. A szőgyéni tájház, többek közt azért is különleges, mert a mellette található épületben a helyi ásatásokból származó kiállítási anyag látható a Thain János Múzeum gondozásában, de a tájház is a múzeum kihelyezett expozíciója – kezdi a bemutatást Edina.
A tájház négyes felosztású – tiszta szoba, konyha, hátsó szoba, kamra. Mivel jómódú parasztember portájáról beszélünk, ehhez kapcsolódott még az istálló és a nagy méretű pajta. Ki ne felejtsük, a minden akkori portán megtalálható nyári konyhát és az ólakat. Egy 18 méter mély kút is található az udvaron, valamint egy régi körtefa, amely ha beszélni tudna, sok érdekességet elárulhatna…
Épp, amikor a riport készül, Esztergomból jön két látogató. Sok ismerettel rendelkeznek a környékről és érdeklődve hallgatják Edina tárlatvezetését. – Régészeti múzeumunkban a község területén végzett ásatások során előkerült tárgyak vannak kiállítva. A leglényegesebbek a legyeli kultúrából származó leletek, melyek Szőgyént régészeti körökben ismertté tették. A Kr. előtti 5. évezred első feléből egy föld-fa szerkezetű palánkvárral körülvett rézkori települést tártak fel a Busa hegyen – mély árokkal, lakóházakkal, temetőkkel. A kör alakú földvár nem csak erődítményként, de Hold-szentélyként is működött, hiszen a négy bejárata a holdkelte és holdnyugta irányában voltak tájolva, figyelembe véve a téli és nyári hónapokat. Ez igazi raritás, mert ilyen rotunda típusú építmény igen ritka, és az akkor élt emberek figyelemreméltó csillagászati tudásáról tesz bizonyságot. Ezen a lelőhelyen találták meg azt azokat az antropomorf edényeket, melyek “szőgyéni edényekként” kerültek be a régészeti lexikonokba. Ezeket kizárólag áldozati célokra használták. És mivel községünkben három nagy ásatás is folyt az elmúlt évtizedekben, kerültek a felszínre leletek a badeni kultúrából, a bronzkorból, a korai vaskorból, a középkorból. Ezen tárgyak java részét persze elvitték a nagy múzeumok, de az itt kiállított különlegességekből is képet alkothat az idelátogató az elmúlt korokról.
Most, hogy megújultunk, szeretettel várunk minden egyéni érdeklődőt, iskolai osztályokat, turistacsoportokat, akik bele szeretnének kukkantani a régmúltba és dédapáink életkörülményeibe.
Bokor Klára

 

tajhaz6 tajhaz5 tajhaz4 tajhaz3 tajhaz2-copy tajhaz0

Színes Európa

Július 15-17-én megtartottuk azt a háromnapos rendezvényt, ami a “Polgárok együttműködése a szorosabb EU- ért” címet viselte. Az EU támogatást nyújtott a rendezvény lebonyolítására. Még ha az EU nem is támogat semmiféle lusta uraság nevével fémjelzett pályázatot, számunkra ez a rendezvény Pató Pál Napok marad. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy megjelent a helyszínen a Pató Pál Párt is, női egylettel, ifjúsági frakcióval egyetemben.
A rendezvénysorozat a Nemzetközi Képzőművész Alkotótábor és a Csiribiri táborok záró rendezvényeivel vette kezdetét. Mindkét tábor az idén ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját.
A táborzárók után a vendégsereg kivonult a főtérre, ahol már kezdődött is a Kuttyomfitty Társulat előadása Cirkusz Folklorikusz címmel, ami szorosan kapcsolódott a Csiribiri tábor tematikájához. Az interaktív előadást ugyanúgy élvezték a felnőttek, mint a gyerekek. A kultúrház aulájában azok a “World Clouds”-nak nevezett felhőcskék voltak kiállítva, amelyeken a gyerekek társítottak egyéb szavakat a TOLERANCIA szóhoz. Közben a főtéren elkezdődött az a kultúrműsor, ahol többek közt fellépett a gútai Kis-Duna Ág Énekkórus Kicsindi Teréz volt szőgyéni tanító néni vezetésével, humoros dalokkal szórakoztatva a közönséget. Mészáros Tamás lemezbemutató koncertjét Šukola Tamás énekes-műsorvezető és Keszegh Vivien színesítették, de ebben a blokkban kaptak helyet Šukola Tamás szőgyéni barátai is – a MAGIC DANCE TEAM és Dodok Gábor, aki indián fúvóshangszereken szólaltatta meg a Ha én rózsa volnék… és az Ave Mariát.
A távmunkaházban Miért bízzunk az EU jövőjében? nyilvános vitafórumon Környi Zoltán EU szakértővel beszélgethettek a résztvevők. Zoltán elmondta, a felvidéki magyarság számára létfontosságú az uniós lét. Könnyebbség az ittenieknek, hogy átjárhatóak a határok, kereskedhetnek szabadon, munkát vállalhatnak az anyaországban. Mivel a magyarlakta területeket a kormány se nagyon igyekszik támogatni, nekünk nagyon jól jönnek az uniós források. Felvidéki ember nemigen lehet euroszkeptikus.
A pénteki nap fergeteges utcabállal folytatódott testvértelepüléseinkről érkezett vendégeink részvételével. Mikle Peti zenéjére roptuk éjfél utánig.
A szombat délelőtt a sporté volt. A tornateremben 6 csapat mérte össze ping-pong tudását, a Sport Klub asztalitenisz szakosztályának szervezésében. Jöttek játékosok a magyarországi Szárról, Kicsindről, Dunaszerdahely-Hegyétéről, Tergenyéről. A kupát Szár egyik csapata nyerte. Hinzellér László szakosztályvezető elmondta, az esős idő ellenére jól érezték magukat, este 6-ig maradtak is, sőt a szőgyéni lepény is ízlett mindannyiuknak.
A sűrű eső ellenére a futballpályán megtartották azokat a meccseket, ahol 4 szőgyéni csapat mérte össze tudását. Mindenki játszott mindenkivel – a győztes az Alvég csapata lett – Cilling Richard, Dráfi József, ifj. Elzer Krisztián, Kunyik Tamás, Kunyik Gábor, Porubszky Attila, Szász Gábor, Szász Richard, Varga Péter. Délutánra még inkább megeredtek a ég csatornái, ennek ellenére lejátszották csapataink a Szőgyén-Tata barátságos mérkőzést, ami a vendégek győzelmével ért véget, amin nem lehet csodálkozni, hiszen magasabb osztályban játszanak, mint a szőgyéniek.
Fiatalok a döntéshozatalban témában Kovács Réka beszélgetett a résztvevőkkel. Réka 15 éves koráig élt Szőgyénben, de 2005-ben kiköltözött a család az Államokba, ahol Dallasban telepedtek le. A jelenlévők rengeteget kérdeztek tőle, többek között az amerikai iskolarendszerről. Elmondta, az USA-ba költözésükkor angolul alig tudott, de szerencsére nem volt ez probléma, mert olyan osztálytársai voltak a világ minden tájáról, akik maguk is akkor ismerkedtek a nyelvvel. Az első évben inkább a nyelv gyors elsajátítására koncentráltak, és a második évben ezzel már nem is volt probléma. Ott közvetlenebb a tanár-diák közti kapcsolat, a tanár érkezéskor megöleli a diákot – mesélte Réka, de az se csúfság, ha valaki megbukik, csak lehetőség egy jobb teljesítményre. Az egyetlen negatívum, hogy a dress-code (öltözék) meg van szabva és nemigen szabad áthágni. Érdekességként még azt említette, hogy sok amerikai családban elengedik az egyetemista fiatal kezét, aki külön költözik a családtól, és sokszor dolgozik vagy kölcsönt vesz fel, hogy a tandíjat fizetni tudja. Ott az alapképzés 12 osztályos, ez után választhatnak maguknak egyetemet vagy szakmát a fiatalok.
Sor került a “Stratégiai tervezés” találkozóra is, ahol Szőgyén testvértelepüléseinek polgármesterei ismertették jövőbeli elképzeléseiket az együttműködés terén. Michl József Tata polgármestere hangsúlyozta, az EU gyengesége erőssé tette azt a kapcsolatot, amit a V4-ek települései már évek óta folytatnak. Kiemelte Magyarkanizsa hősies szerepét a migránsok visszatartásában. A Csehországban található Bystřice nad Olší városához már több mint tíz éves barátság fűz, de csak most derült ki, ez a kapcsolat nincs írásban rögzítve, ezért Vígh Gábor és Roman Wróbel ezen a találkozón testvértelepülési szerződéssel is szentesítették az együttműködést. A lengyelországi Pinczów alpolgármestere Marek Zatorsky biztos abban, hogy a települések közti kapcsolat a jövőben is virágozni fog. Tóth Zoltán bajóti polgármester örömét fejezte ki, hogy ilyan patináns közösséghez csatlakozhattak. – Ahogy Tata városa a felvidéki magyarság mellé áll, az példamutató, ehhez mi is szeretnénk hozzájárulni – fejtette ki beszédében. Horváth Gergely a Martosi HK elnöke Magyarkanizsa nevében megerősítette, hogy az együttműködést a lehető legtöbb területen folytatni fogják.
A Testvériség-keresztjénél való megemlékezés a rossz idő miatt a színházterembe szorult. A kitelepítés embertelen időszakára Kun Imre emlékezett, akit családjával együtt még egészen kicsi korában telepítettek ki Magyarországra. Története könnyeket csalt a jelenlévők szemébe. A program alatt a tatai nyugdíjasok énekkara énekelt.
A Színes Európa kultúrműsor valóban színes volt, hiszen megcsodálhattuk testvértelepüléseink gyönyörű népviseleteit, hallgathattuk különböző tájegységek dalait, zenéjét. Felemelő hangulat uralkodott a nézőtéren is, ahogy egymás zenéjének, örültek, ritmusra tapsoltak.
Az est további részében az Érsekújvári Operett Kvintett előadásában ismert magyar operett dalokat hallhattuk. Előadásmódjukkal, ízléses koreográfiával, szebbnél-szebb kosztümökben egyedi hangulatot varázsoltak a színpadra. Őket a Golddies együttes követte. Voltak olyan nézők, akik kizárólag miattuk jöttek. Nagy plusz, hogy koncertjeik az utolsó hangig élő produkciók, hallhattuk a magyar film hőskorának legszebb dalait, megtűzdelve a párizsi, berlini és New York-i mulatók ismertebb szvingslágereivel. Őket követte L.L. Junior, akinek koncertjére már zsúfolásig megtelt a terem. Rengetegen jötten a környező falvakból is. Ahogy megjelent a színpadon csápolt és táncolt a tömeg. Mivel éjfélre az időjárás is meggondolta magát, az utcabál már a téren kezdődhetett DJ LUIGI-val. Ropták is a jelenlévők hajnalig.
A vasárnapi program az ünnepélyes szentmisével kezdődött, természetesen a baráti települések részvételével, délután pedig az EU gyerekszemmel rajzverseny kiértékelése zajlott. Érdekes, hogy volt olyan kisdiák, akinek az EU-ról a tehén jutott eszébe. És hogy is lenne más színű, mint lila 🙂
-bokor-

Szőgyénbe már hazajárnak a művészek

Szőgyénbe már hazajárnak a művészek

Már a tizenötödik – ezt is megértük, mosolyog bölcsen Kántor János esztergomi  művész-tanár, aki ötletgazdája és a kezdetektől vezetője a Szőgyéni Nemzetközi Képzőművész Alkotótábornak. – Mára a szőgyéni tábornak rangja van, hiszen tehetséges,neves alkotókat sikerült összefognunk, akik mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egymást inspiráló, de az egyéni alkotás szabadságát meghagyó közösség legyünk. Talán ezért is szeretnek hozzánk jönni a fiatalok. Többen közülük itt, ebben a táborban kaptak biztatást arra, hogy jó irányba haladnak , s ma már egyre ismertebbek szakmai körökben.

Nemzetközi tábor vagyunk, folytatja a tábor bemutatását János. A felvidékieken kívül itt vagyunk mi, anyaországbeliek, jár két művész Csehországból, egy Ausztriából, több erdélyi és vajdasági, lengyel, de még Kanadából is rendszeresen látogatta a tábor Nyilasi Tibor képzőművész professzor, aki sajnos tavasszal az égi hazába költözött.

János így emlékszik a kezdetekre: Két emberen múlott a tábor létrejötte – rajtam, és az akkori polgármesteren Nágel Dezsőn. A szőgyéni emberek már az első évben befogadtak, azóta  szoros barátságok is kialakultak. Eleinte kicsit többen voltunk úgy huszonnégyen, de azért a jelen táborban is összegyűltünk tizenheten. Nem a legkomfortosabb tábor, de a jókedv és a táborlakók barátsága ezt kiegyenlíti.  És hogy látja a jövőt? – Mivel egészségem megrendült, az utódomat keresem, sőt mondhatni meg is találtam, bár ő még hallani se akar a vezetés átvételéről. Remélem, folytatódik majd a tábor az elkövetkezendő években is – a művészek részéről biztos lesz akarat és bízom benne, hogy Szőgyén község  mindenkori vezetése szintén szívügyének fogja tartani a tábor fenntartását. Jó lenne a tábort időben – még az év elején – meghirdetni, hogy a művészek tervezni tudjanak,  valamint egy hetes helyett tíz naposra bővíteni. Tudom, ma már minden pénz kérdés, és csak remélni tudom, hogy a község önkormányzatának sikerül rá az anyagiakat is előteremteni. Az alkotók az ellátásért cserébe a Szőgyéni Kortárs Galériának adományozzák néhány képüket.

– A kortárs galéria Szőgyén egyik büszkesége – majd ötszáz képpel -, ezért most keressük annak lehetőségét, hogy minden hozzánk látogató megtekinthesse ezeket a műveket egy állandó kiállítás keretében  Mivel községünk a V4-ek keretében együttműködik magyarországi, csehországi és lengyel településekkel is, ezért tudtuk a tábort nemzetközivé tenni – hangsúlyozta Vígh Gábor polgármester a tábor záró kiállításán.

—.—

Mikor megkérdeztem Budács Sándor párkányi alkotót, akit a táborvezető a Felvidék egyik legtehetségesebb művészegyéniségeként emlegetett, miért szereti ezt a tábort, nem szaporította a szót: Jó itt lenni! – mondta, és már fogott is hozzá groteszk képének befejezéséhez. Hogy mit ábrázol? Hát tegnap néztük a barátokkal, és az egyik megszólal: Papok a réten. Jót nevettünk, de lehet ez marad a címe.

Kunné Paulusz Györgyi tanár, ikonfestő: Nekem Szőgyén a világ közepe. Itt a kreativitás sokkal intenzívebb. Bár  az ikonfestészetnek szigorú szabályai vannak,ennek ellenére az ikonfestő beleviheti a saját stílusát a képbe, sőt, ez elengedhetetlen, mert csak ezzel együtt tud az alkotás imává válni. A kezdeti táborokban még tartottunk művészettörténeti előadásokat, amelyek igen népszerűek voltak a lakosok körében. A továbbiakban jó lenne ezeket visszaállítani.

Önarckép – egy helyi fiatal Cilling Gabriella próbálkozása. Bátor! – mondták a képre a rutinos kollégák. Így is van, mert Gabriella a fiatalok lelkesedésével és nyíltságával veti magát az alkotásba.

Bár teljes az alkotói szabadság, a résztvevők nagyon adnak  a tanár úr szavára. “Ha valakit egy műalkotás megérint, már megtettük a dolgunkat, ha pedig a magasabb rendű felé tudjuk irányítani a szemlélő figyelmét, az már maga az igazi művészet” – vallja Kántor, akit itt mindenki Mesternek szólít (középen, fehérben).

Baracska Árpád  restaurátor – alkotó fogta össze az egész tábort. Sürgött-forgott a táborlakók körül, és még egy éjszakai festést is beiktatott a programba. Ő maga olyan háromdimenziós képet alkotott e különös időpontban, amiért  nagy elismerést kapott a táborvezetőtől. -Bokor Klára-

AT1 AT5

Nyitott kapuval

Nyitott kapuval
várta Nagyboldogasszony-templomunk a Szőgyén Öröksége Társulás által szervezett “Nyitott Templomok Napja” rendezvényre a látogatókat. Fontos is a templom tárt kapuja, hiszen nem tudhatjuk, ki mikor érzi úgy, elüldögélne Isten jelenlétében, de sajnos manapság zárni kell minden templomot. Az azonban értékelendő, hogy a mi templomunk előtere minden nap nyitva áll a napközben imádkozni vágyók előtt.
A rendezvény apropóját a község első írásos emlékének 860. évfordulója és a Nagyboldogasszony-templom 215 éve történt újraszentelése adta. Az első ízben megrendezett nap egészen különlegesre sikeredett.
Leboc Szabolcs a SzÖT elnöke üdvözölte az egybegyűlteket. Elmondta “Társulásunk a falunkban működő kulturális és történelmi értékeket őrző és gyarapító szervezetek felkarolását tűzte ki célul, és egyben ernyőszervezetként fogja össze ezeket. Ezen célok mezsgyéjén haladva évente legalább egy rangos eseménnyel járulunk hozzá községünk kulturális gyarapodásához.”
A templom terében “Képbe zárt imák” címen nyílt kiállítás a Szőgyéni Kortárs Galéria alkotásaiból. Kunné Paulusz Györgyi ikonfestő, a szőgyéni alkotótábor rendszeres résztvevője ünnepi beszédében a szakrális művészet szépségéről szólt. Kiemelte, a művésznek az a feladata, hogy tükrözze Isten nagyságát, hogy a szemlélők ki tudjanak nyílni az isteni fény felé. A képbe zárt imák mellett a Bajóti Harmónia Kamarakórus gyönyörű énekei is imaként szálltak az égbe.
Svajcer Barbara és Méri Mátyás “Templom és iskola” megható szavalata után a 32. sz. Szent Mihály cserkészcsapat templomunkról készült prezentációját láthattuk.
Lelkiatyánk Farkas Zsolt által bemutatott szentmisén két ereklye is emelte az áhítatot. Az egyik ereklyét a budapesti Szent István Lovagrend hozta, mégpedig Szent István kardját. Tasnádi Gábor így mutatta be az ereklyét: A 2004-es botrányos népszavazás után lovagtársaimmal megvitattuk, kellene egy olyan tárgy, amelyet a Kárpát-medencében körbehordozva elmondhatjuk: összetartozunk. Egy fegyverkováccsal elkészítettük Szent István királyunk kardjának pontos mását, amely a Koppánnyal vívott csatakor Sóly határában vele volt. 11 évvel ezelőtt elvittük Prágába, mert tudtuk a Szent Vitus székesegyházban őrzik a szent királyunk tulajdonított eredeti kardot. A kettőt összeérintettük és ebben a kardban is benne lett Szent István nemzetkovácsoló és nemzetmegtartó ereje.
A másikat, Szent István milliméteres csontereklyéjét Zsolt atya nemrég találta meg a plébánián. Nem is tudtuk ilyen becses ereklye van a birtokunkban, és most először lett a hívő közösség elé tárva. Ritka alakalom, hogy két ereklye egyszerre legyen jelen a szentmisén, ezért a két szent ereklyét összeérintették, hogy még inkább meg tudják erősíteni a hívő népet. A szentmise végén a díszes tartóba foglalt ereklyét és az ereklye kardot megérinthették a hívek is, hogy ők is részesüljenek Szent István óvó, védő és összetartó erejéből.
Még a vártnál is színvonalasabb volt a Tatai Versbarátok Köre által előadott költemények füzére “A szeretet soha el nem múlik”. A verseket az idősebb korosztály tolmácsolta, sokfajta megélt szituációval, tapasztalattal a tarsolyukban, ezért is tudták úgy előadni, hogy sokunkat a szívünk mélyéig megérintettek.
Bátran kijelentem, falunkban Nágel Dezsőnél senki nem tud többet Szőgyén történelméről. Amatőr helytörténészként prezentációval egybekötött előadást tartott a jelenlévőknek Szőgyén történetéről. Sok érdekességet hallottunk tőle, de a téma olyan szerteágazó, hogy idézni nehéz lenne belőle, hiszen már a község megnevezéseit is hosszan lehetne sorolni.
Sor került a”Szőgyéni templomok” gyermekrajzpályázat kiértékelésére. Miután szemrevételeztem a rajzokat, eldöntöttem, nem írok itt nyertest, mert minden rajz szép volt, s mi felnőttek csak gazdagodtunk általuk.
Berényi Kornélia a jubiláló oktatási és kulturális csoportokat méltatta. 65 éves a magyar nyelvű oktatás, 20 éves az Iglice Néptáncegyüttes, 15 éves a 9. Vörössipkás Zászlóalj Felvidéki Hagyományőrző csoport, 15. alkalommal kerül megrendezésre a Csiribiri Kézműves Tábor és szintén 15. alkalommal a Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor.
A Koinonia Együttes a dunabogdányi római katolikus templom együttese, akik vasárnaponként szolgálnak a szentmisén, valamint havonta egy misét énekelnek. A saját számokat éneklő együttes családi muzsikusokból áll, hiszen mindannyian rokoni kapcsolatban állnak. Nagyszerű koncertet hallhattunk tőlük. Velük érkezett hozzánk Franta Teréz is, akinek szüleit 1947-ben telepítették ki Szőgyénből.
A programsorozat a Sacra Corona történelmi film vetítésével folytatódott, Szent László életéről. A templomi miliőben a film még azoknak is élmény volt, akik már látták. A jó akusztika okán a hang betöltötte a teret, s a leszálló est árnyai pedig a templom falait korabeli díszletekké változtatták.
A szép nap betetőzése a “mécsvilágos” szentségimádás volt, ahol többek között hálát adhattunk a szép napért és Kovács Kincső énekével végződött. Köszönet még a templomi énekkarnak is a közreműködésért. -bokor-
Fővédnök: Dr. Farkas Zsolt, Fő támogatók: Nyitra megye, Szőgyén Község Önkormányzata

templ (1)

templ (3)

templ (4)

templ (5)

Tájház és régészeti múzeum egyben

A felújított tájházat  június 4-én a Tájházi Találka keretében nyitották meg a látogatók előtt. Farkas Zsolt esperes atya újra szentelte a tájházat, hogy Isten áldása legyen a házon a benne tevékenykedőkön és a látogatókon.

A találka törökkori harcokat felelevenítő próbatételekkel kezdődött  az Aranysólyom Lovagrend szervezésében, ahol 13 diákcsapat versenyzett a község értékes díjaiért. A fődíjat Blahovics Nándor, Kovács Kristóf, Halász Lázár nyerték. A gazdag kultúrprogramban felléptek az iskolák diákjai és az óvoda csoportjai, a Jázmin Népviseletes Asszonykórus Bajótról, a Nánai Színjátszó Csoport Theater Mucsa jelenetével, az IringóTáncStúdió kis és nagy csoportja, sőt a színpadon megjelent maga Südi Iringó is- táncba hívva a jelenlévő gyerekeket. Volt szalmában hempergés és nem utolsó sorban hajnalig tartó tájházi mulatság.

Ahogy már az előző havi számokban erről hírt adtunk, a felújításra azért kellett sort keríteni, mert a víz alámosta a falakat, azok megrepedtek és a ház életveszélyessé vált.  Vígh Gábor polgármester elmondta:  A falakat alábetonoztuk,  és ereszcsatornák is kerültek az épületre. A helyiségeket újra kimeszeltük, ahol kellett vakoltunk, megépítettük a vízelvezető csatornákat, rendbetettük az udvart.  Mivel a község megvásárolta a tájház melletti található házat és telket is, a kettőt egybenyitottuk,mellyel egészen különleges belső tér adódott – ennek kihasználására még gyűlnek az ötletek. Megújult a színpad is, amely kockapadlóból lett összerakva, valamint került a tájházba 20 asztal 40 paddal, mert a régiek már tönkrementek.

A 11 éve átadott szőgyéni tájház a messze környék legautentikusabb tájháza – kezdte ünnepi beszédét Gudmon Ilona az Érsekújvári Thain János Múzeum igazgatónője.  A berendezéshez csupa szőgyéni tárgyakat gyűjtöttünk szőgyéni emberektől , így elértük, hogy a legvalósághűbben tárul elénk  egy 1920-as évekbeli parasztház. Látogatják nem csak a környékről, de távolabbi vidékekről is, hiszen nagyon fontos, hogy a fiatalabb generáció lássa, milyen volt eleink élete – hol, milyen körülmények közt életek együtt generációk. Sajnos egyre fogyatkozik azoknak a száma, akik ezt a szép, de kiegyensúlyozott életet megélték.  A tájház fontosságára akkor döbben rá leginkább az ember, ha például a műszaki állapota miatt be kell zárni. Ilyenkor teszünk olyan engedményeket, hogy kerüljön a házra ereszcsatorna, ami eredetileg nem volt része az épületnek, de a tájház megóvása érdekében ez elkerülhetetlen lett.

Másnap Svajcer Edina tárlatvezetővel és dokumentátorral járjuk végig az épületegyüttest. A szőgyéni tájház, többek közt azért is különleges, mert a mellette található épületben a helyi ásatásokból származó kiállítási anyag látható a Thain János Múzeum gondozásában, de a tájház is a múzeum kihelyezett expozíciója – kezdi a bemutatást Edina.

A tájház négyes felosztású – tiszta szoba, konyha, hátsó szoba, kamra. Mivel jómódú parasztember portájáról beszélünk, ehhez kapcsolódott még az istálló és a nagy méretű pajta. Ki ne felejtsük, a minden akkori portán megtalálható nyári konyhát és az ólakat. Egy 18 méter mély kút is található az udvaron, valamint egy régi körtefa, amely ha beszélni tudna, sok érdekességet elárulhatna…

Épp, amikor a riport készül, Esztergomból jön két látogató.  Sok ismerettel rendelkeznek a környékről és érdeklődve hallgatják Edina tárlatvezetését. – Régészeti múzeumunkban a község területén végzett ásatások során előkerült tárgyak vannak  kiállítva. A leglényegesebbek a legyeli kultúrából származó leletek, melyek Szőgyént régészeti körökben ismertté tették. A Kr. előtti 5. évezred első feléből egy föld-fa szerkezetű palánkvárral körülvett rézkori települést tártak fel a Busa hegyen – mély árokkal, lakóházakkal, temetőkkel.  A kör alakú földvár nem csak erődítményként, de Hold-szentélyként is működött, hiszen a négy bejárata a holdkelte és holdnyugta irányában voltak tájolva, figyelembe véve a téli és nyári hónapokat. Ez igazi raritás, mert ilyen rotunda típusú építmény igen ritka, és az akkor élt emberek figyelemreméltó csillagászati tudásáról tesz bizonyságot. Ezen a lelőhelyen találták meg azt azokat az antropomorf edényeket, melyek “szőgyéni edényekként” kerültek be a régészeti lexikonokba. Ezeket kizárólag áldozati célokra használták. És mivel községünkben három nagy ásatás is folyt az elmúlt évtizedekben, kerültek a felszínre leletek a badeni kultúrából, a bronzkorból, a korai vaskorból, a középkorból. Ezen tárgyak java részét persze elvitték a nagy múzeumok, de az itt kiállított különlegességekből is képet alkothat az idelátogató az elmúlt korokról.

Most, hogy megújultunk, szeretettel várunk minden egyéni érdeklődőt, iskolai osztályokat, turistacsoportokat, akik bele szeretnének kukkantani a régmúltba és dédapáink életkörülményeibe.

Bokor Klára

tájház0 tájhaz3 tájhaz4 tájhaz5 tájhaz6 tájház2 (Copy)

Nézz most vissza egy percre...

Nézz most vissza egy percre…

Újra elérkezett a diáktalálkozók ideje iskolánkban. Némely korosztályok már az osztályfőnöki órán ülnek, míg a többiek csak gyülekeznek az iskola folyosóján. A legtöbben rögtön megtalálják az osztálytársakat – Karcsi és Laci pont az osztálynévsort veszik át, le ne égjenek, ha meg kell egymást szólítani, Ili és Ági egymás ruháját, frizuráját dicsérik.

Én a legidősebbekhez ülök be, akik pontosan 65 éve kerültek ki az iskolapadból. Nem csak azért érdekes a 65-ös szám, hogy ők a legidősebb korosztály, hanem azért is, mert az idén emlékezünk arra, hogy 65 éve nyíltak meg újra a magyar iskolák kapui Csehszlovákiában.

Azt gondoltam, ők igazán kevesen lesznek, de tévedtem. Eljött mindenki, aki kezét-lábát bírja. Alighogy helyet foglalnak, előkerülnek a fényképek és a jelenlévők csak úgy sorolják a neveket. Kis vita után mindenkit felismernek a megsárgult képeken, és majd´ mindenkiről azt is tudják, hogyan alakult életük sora. Sajnos sokan közülük már elhaláloztak, másokat betegség gyötör, azért most pontosan nyolcan ülnek az osztályban.

Mesélik, bizony nem volt egyszerű akkoriban elemi iskolásnak lenni. Közülük, akik 1943 – 44-ben lépték át először az iskola kapuját, mindenki járt szlovák iskolába, mert a magyar oktatást a háború után megszüntették. Az akkor itt tanító pedagógusok mind fiatalok, képzetlenek voltak és egy szót se tudtak magyarul. A verseket, énekeket, a “vybrané slová”-kat bemagolták, még ha nem is értették. Vali néni máig emlékszik a Srdce című versre, aminek már az első szavában kificamodott a nyelve, de nagy szorgalommal csak a fejébe véste. A szünetekben is tiltva volt a magyar szó, büntetés terhe alatt. De hát szlovákul nem tudtak, némán pedig órákig nem lehet kibírni… ezért bizony Krotky tanító gyakran suhogtatta nádpálcáját, de szerencsére a szlovák tanító nénik nem verekedtek. A “lányok” elmondták, a szlovák tanítónők szépen megtanították őket kötni, horgolni, kivarrni. Amikor aztán újra lehetett magyar iskolába járni, majdnem mindenki vissza is ment, a szlovák iskolában kevés magyar ajkú tanuló maradt.

A magyar tanítók közül Pék Lászlóra emlékeztek jó szívvel, aki tudott fegyelmet tartani és olyan érdekesen előadni a tananyagot, hogy szinte mindenkit érdekelt. Márta néni még egy pikáns versikét is elszavalt, amit annak idején Pék tanító bácsitól hallott.

A volt diákok elmondták, pár évig a kocsmák helyiségeiben tanultak – a bartiakkal együtt 60-an is zsúfolódtak egy helyiségben. A tüzifát is maguknak kellett bebiztosítaniuk, reggelente mindenki egy hasábfával ment iskolába. Sőt! még asztalokat és székeket is magunknak kellett vinni, hiszen a háború alatt a katonák mindent feltüzeltek. A füzeteket és a tollat a legtöbben sústyából font táskában hordták, de még hasábfástól se volt olyan nehéz, mint a mai gyerekek táskája.

Öröm volt hallgatni ezeket az öregdiákokat, akik még ma is tudtak lelkesedni, örömmel mesélni. Megkérdeztem, ki megy közülük a találkozót követő bálba. Nem fogják elhinni – Mindenki!
Az esti bulin Vígh Gábor polgármester pohárköszöntője és Szarka Andrea igazgatónő üdvözlő beszéde után tovább nosztalgiáztak, beszélgettek, szórakoztak, táncoltak az osztálytársak. Jó zene mellett kitartottak egészen virradatig. -bk-