Hit és hűség

A Március idusi emlékezésekhez kapcsolódóan, március 17-én került sor Csáky Pál a „Pacsirta éneke” című kisregényéből íródott „Hit és Hűség”színpadi játékának bemutatására a kultúrház színháztermében. A háromszereplős darabot Boráros Imre Kossuth – díjas, Esterházy János – emlékéremmel kitüntetett színművész, felesége Petrécs Anna színművésznő és Tarics Péter alakította.  Az eseményre meghívást kapott Tata város önkormányzata, akivel az idei évben a húsz éve tartó testvértelepülési kapcsolatot ünnepeljük, valamint a szintén testvértelepülés Bajót önkormányzata, a Dunabogdányi Esterházy János Társaság képviselői, valamint a helyi lakosság. A megnyitóban Csáky Pál író, közszereplő, EU parlamenti képviselő ajánlotta a színpadi játékot, mely a felvidéki magyarság százéves történelmére tekint vissza.

csáky csaky2

Mári néni, akivel csodák garmadája esett meg

Mári néni, akivel csodák garmadája esett meg

Az idén 94 éves Dékány Mária nénit a kertben találom. Március eleje van, de ő már gereblyézi a földet, hogy mindent időben kiültethessen. Azonnal megismer és mosolyogva mondja: tudod, lehet én már nem élvezem a kert terméseit, de gyerekkoromban úgy tanultam “Úgy dolgozzál, mintha örökké élnél, és úgy imádkozzál, mintha másnap meghalnál”. Ehhez tartom magam.

A ház tövében ülünk le beszélgetni, ahová beszorul a nap melege. Előszedi a régi emlékeket, fényképeket, nagyot sóhajt, s belekezd a történetbe…

Szép gyermekkorom volt, bár sokat kellett dolgozni. Ketten voltunk testvérek Menci nővéremmel (három testvérem még kisgyermek korban elhalálozott).  Emlékszem, volt egy nagy darab szőlőnk, én minden csütörtökön (ekkor szabad nap volt az iskolában) ott segítettem. Apám vagy egy férfiember “kénegezett” (a filoxéra megelőzése végett), én pedig a lyukakat tömőfával betömtem. Bizony nagyobb volt a tömőfa, mint én, de szerettem ezt a munkát.

Húsz éves koromban mentem férjhez 1943 március harmadikán. Jó idő volt akkoriban, minden el volt vetve a lagzi előtt. Hogy ismerkedtek meg? – kérdezek közbe. Jött egy meghívó a szilveszteri bálra. Nem tudtam ki küldte, de szerettem táncolni, hát elmentem. Onnét már a meghívó küldője Józsi kísért haza, aki a legényegylet vezetői közé tartozott. Én kicsit vonakodtam elkötelezni magam, de addig erőszakoskodott, míg rábeszélt.

Háború dúlt. A férjem 1943 októberében rukkolt be, karácsonykor pedig megszületett a kislányunk, Ilonka. Nagyon reménykedtem, hogy elkerülnek a harcok, mert a férfiak mindig arról beszéltek, itt nincs se vasút, se semmilyen stratégiailag fontos pont. Tévedtek, hiszen hat hétig állt nálunk a front. Először egy német tisztet kvártélyoztak hozzánk, aki rendkívül tisztelettudó volt, de aztán jöttek az oroszok, akik úgy tízen szintén nálunk vertek tanyát. Attól kezdve nekem, mint fiatalasszonynak bujkálnom kellett.

Csodás megmenekülések

“Idesapa” először egy kis pincébe zárt, ahol az ölésből megmaradt mindenfélét tároltunk. Ott húztam meg magam egy dunyha alatt, és a Szűzanyához fohászkodtam. A sötétben az orosz a dunyhát tapogatta, és már a kendőmet húzogatta, amikor leesett a szögre akasztott disznósajt. Majd a kezem eltörte, de ennek köszönhetően menekültem meg, hiszen az orosz, úgy megörült a váratlan csemegének, hogy eliszkolt vele. Ezek után már nem mertem lent maradni, a padláson a fosztásban aludtam.

Mikor az oroszok nappal mentek a dolgukra, előmerészkedtem, de egyikük egyszer hamarabb visszajött. Csak annyi időm volt, hogy beléptem a pajtába és nagy hirtelenjében az ott összerakott hereboglyába bújtam. Ki volt itt? – szögezte az orosz apára a puskát, de ő állította, senkit se látott. Ekkor belelőtt a boglyába. A jó Isten ekkor is vigyázott rám és karcolás nélkül megúsztam.

Anyámat is zaklatták, aki a kislányomra vigyázott. A rejtekhelyemen hallottam, amint anyám a “sztará” szót ismételgeti az orosz katonának, de neki valami nem stimmelt…. sztará, sztará …. a malicská jesty?…… szerencsére jöttek a többiek és nem történt baj.

Megesett az is, hogy éppen a kislányomat dajkáltam, amikor betoppant az orosz, “davaj” krumplit pucolni, és már vette is el tőlem a kislányt. Csak annyi időm maradt, hogy jól megcsípjem szegényt. Azon nyomban ordítani kezdett – szerencsére a gyereksírást rosszul viselték az oroszok, mert rögtön visszaadta és más segítők után nézett.

Ennyi borzalom után nem mertem otthon maradni, a szomszédokhoz mentem át. Nem tudom, ki árulta el, hogy ott vagyok, de egy reggelen azt kiabálja idegen kiejtéssel valaki: “Illónka mama gyeere haza” (Ilonka mamája). Kimentem. Ott állt előttem egy csúnya veres orosz, a kezében géppuska és egy összevissza gyűrt fénykép, ami engem ábrázolt a kislányommal. Maga előtt lökdösve az udvarra vitt és rámordított: Stoj! Illónka mama kaput, muzs oficér. Egy pillanat alatt átfutott az agyamon, hogy a kezében szorongatott képpel együtt találhatta meg azt a fényképet is, amely az unokatestvéremet ábrázolja magyar tiszti ruhában. Mondanám neki nem, az nem az én férjem, de a halálos félelemtől csak valami nyöszörgésféle hang jött ki a torkomon. Hátrált pár lépést és célzott. Az udvar túloldalán állt a többi orosz katona. Se élő, se holt nem voltam, s csak  tudat alatt érzékeltem, hogy a tiszt odasúgott valamit a mellette álló katonának, aki hatalmas ugrásokkal az engem kivégezni készülő katona háta mögött termett, és a puskával együtt erősen lefogta. Egész testemben remegtem, alig bírtak a lábaim megtartani….  a másodperc töredékén múlt az életem. Mári néni mutatja az ominózus fényképet és a saját rajzát is, ahol érzékletesen szemlélteti, hol álltak ők, hol a katonák, és hogy milyen távolságról sietett az egyikük a megmentésére.

További isteni segítség

A háború végén az uram fogságba került. Novoszibírszkbe vitték. Kikerestem a térképen, és láttam, milyen elképesztően távol van tőlem.  Szoktak ebben az időben misét szolgáltatni a fogságban lévőkért. Elmentem a lelkiatya után, mikorra tudná beiktatni a szentmisét a férjemért. Azt mondta, már holnap – október 25-én – meg is ejtheti, mivel Esztergomban a körtemplomban fog misézni. Én csak üljek be itt Szőgyénben a templomba és imádkozzak erre a szándékra. 37 nap múlva hazajött a férjem. Amit mesélt, azt hinni se akartam. Október 25-én Novoszibírszből vonat indult haza a beteg hadifoglyokkal. Józsi felment a vonatra, hogy keressen valakit, akivel üzenni tudna  az itthoniaknak. Nem talált senkit, és amikor épp leszállni készült, elindult a vonat… Három hónap fogság után ily csodás módon vezérelte haza a jó Isten.

Folyt a telepítés. Mi is megkaptuk a fehér lapot. Úgy volt, reggel indulunk. A cókmókunk összepakolva, a tyúkok ketrecekben, a szalma bebálázva. Reggel tudtuk meg a hírt, a kitelepítési rendeletet visszavonták. Megmenekültünk. Sírtunk örömünkben.

´49 körül kezdtük felújítani a házat, ahol máig lakok. A tapasztáshoz sok sárga föld is kellett, ezért lovakkal mentünk érte a sárgaföldes gödörbe. Míg a férjem dolgozott, addig én tartottam a lovakat. Egy darabig békésen álltak, de hirtelen hegyezni kezdték a fülüket és a földet kaparták. Én valahonnét tudtam, ez veszélyt jelez és kiabáltam a férjemnek, jöjjön gyorsan, mert nem bírom őket megtartani. Józsi eldobta a csákányt és éppen csak fel tudott ugorni a bakra, amikor megindult és leomlott a föld… minket is maga alá temetett volna, ha a lovak nem figyelmeztetnek.

Az uram nem akart beállni a szövetkezetbe… Istenem, de meghurcoltak e miatt is.  Már úgy volt börtönbe kell vonulnia, a simojúdán vettünk neki meleg bekecset, amit majd elvihet magával. Az utolsó pillanatban az MNV titkár, Árva Józsi azzal az ötlettel állt elő, hogy elmegy elment vele Pozsonyba a minisztériumba (mint tolmács), hátha lehet még valamit tenni. Ott sikerült nekik azt elintézni, hogy ha beáll a szövetkezetbe és ott fejőként elhelyezkedik, akkor nem kell börtönbe vonulnia.

Régebben én is sokat betegeskedtem, az orvosokat és a fürdőket jártam, de még mindig itt vagyok. Szóval láthatod, van mit meghálálnom a jó Istennek. El is járok a templomba naponta, ameddig csak erőmből telik.

Legyünk bátrak! Ne féljünk!

Legyünk bátrak! Ne féljünk!

Március 15-én a koszorúzással egybekötött történelmi megemlékezés az 1948-49-es szabadságharcra az iskola udvarán vette kezdetét Görgei Artúr szobránál, az MKP helyi alapszervezete és a Szőgyén Öröksége Társulás szervezésében. Elsőként Farkas Zsolt esperes – plébános mondott imát a hősökért. Megtisztelte a rendezvényt Magyarország pozsonyi nagykövetségének titkára Dóczi András, aki Orbán Viktor miniszterelnök szavait tolmácsolta az emlékezőknek.

Menyhárt József, az MKP országos elnöke az ünnepség szónokaként volt jelen. Velünk ünnepeltek az MKP érsekújvári járási elnökség tagjai, a Csemadok Érsekújvári Területi Választmánya elnökségének tagjai, Vígh Gábor polgármester és az önkormányzat képviselői, helyi szervezetek, közösségek és intézmények küldöttei, akik elhelyezték az emlékezés, és a kegyelet koszorúit a tábornok szobránál.

Az iskola diákjai történelmi, zenés emlékműsorral idézték vissza a 189 évvel ezelőtti eseményeket. Közreműködött Dékány Norbert versmondó, a katonai hagyományőrzők és a cserkészek.

Az emlékezők közt minden korosztály képviseltette magát, felnőttek, iskolás gyermekek, fiatalok és időskorúak egyaránt. A dicső napokra való emlékezést Menyhárt József, Ady Endre: A Tűz csiholója című versét idézve kezdte. „Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek….” Buzdító, reményt keltő szavaival ezt a bátorságot ajánlotta az emlékezők szívébe.

„Az 1848-as év történéseit nem láttuk videofelvételeken, nem tudtuk megnézni a világhálón, nem tölthettük le az okos-telefonunkon, mégis itt él a szívünkben. A márciusi ifjak, akik elkezdték a dicső utat, nem féltek. Nem tudhatták, mit hoz a holnap, mégis bátrak voltak. Az 1848 – 49- es események legfőbb üzenete számunkra, hogy legyünk bátrak, és ne féljünk!” – mondta a szónok. A Himnusz eléneklésével és a katonai hagyományőrzők díszlövésével zárult az emlékezés.

Berényi Kornélia

1. oldal-1 1.oldalra-3 1oldal-2

15 évet játszott a szőgyéni focicsapatban Árendás Tomi

15 évet játszott a szőgyéni focicsapatban Árendás Tomi

most búcsúzunk tőle, s csak remélni tudjuk, nem végleg

Itteni utolsó mérkőzése előtt beszélgetünk:

17 éves voltam, amikor idekerültem Szőgyénbe  Nedesovszky Károly edző meghívására. Tisztán emlékszem, csütörtök volt amikor aláírtam a papírt a kölcsönjátékról , pénteken edzés, vasárnap már játszottam is első bajnoki mérkőzésemet Párkány B csapatával. A 87. percben fejeltem azt a gólt, amivel 1 : 0-ra nyertünk. Ez a mérkőzés igazán fontos volt számomra, mivel én Párkányban kezdtem a focit. Szidták is a párkányiak a sportvezetőket, hogy ilyen játékost elengedtek, nekik meg alig van jó játékosuk.

Melyik mérkőzés volt a legemlékezetesebb?  – kérdezem. Talán a már említett első mérkőzés, de szívesem emlékszem a jászfalui 6 : 3-as győzelemre, ahol 4 gólt rúgtam, ez később Mányán is sikerült. Mondhatom, az első 3-4 szezon nagyon jó volt. Szerettem itt játszani.

Milyen sportkarrierről álmodtál gyermekkorodban?

Aput nem nagyon érdekelte a foci, magam gyakoroltam és jöttem rá sok technikára, később a párkányi diákcsapatban fociztam. Nem álmodtam soha világhírről, két lábbal álltam a földön. Talán a nagyobb sikerességhez az kellett volna, hogy 13-14 évesen egy olyan szintű csapat tagja lehessek, ahol tudtam volna fejlődni. Ez bizony nem így volt, mert a párkányi diák 2. ligából Bartra kerültem, akik az utolsó osztályban játszottak.

Tehetséges játékos vagy.

Igen, mondták a mindenkori edzők is, érzékem van ahhoz, hogy a kapu előtt megtaláljam azokat a szituációkat, amelyeket kihasználhatok, sőt mintha a lepattanó labdák találnának meg egem – mosolyog Tomi. Elindulok olyan labdákra is, amelyekre más nem mozdulna rá. Hajtok mindig az utolsó pillanatig.

Voltak sérüléseid?

Valahogy elkerültek. Még Barton történt, hogy egy rúgástól csomó keletkezett az achilleszemen , ekkor kihagytam úgy másfél hónapot. De azért sokszor játszottam fájva, sérülten, lefagyasztva, sőt olyan is előfordult, hogy 38 fok feletti lázzal én voltam a kapus, mert nem volt más.

Miért döntöttél úgy, hogy elhagyod a csapatot?

Mint már mondtam, szerettem Szőgyénben játszani. Ittlétem alatt hívtak Ölvedre, Szalkára, Muzslára, de mindig maradtam. Jó volt és mind a mai napig jó itt a csapatszellem, a kollektíva. Semmivel nem volt gond, megkaptunk mindent a vezetőség részéről. Szép lassan rendbe lett téve a pálya is, amikor idekerültem, ki volt kopva a fű kapuszélességben a pálya közepén. Sajnos mostanában nem tudok edzésre járni, meccsekre is keveset. Bécsben dolgozok a barátnőmmel és csak 2-3 hetente járunk haza. Ha netán hazaköltöznénk, újra felvenném a “kopačkyt”, de most ez nem tűnik valószínűnek. Jelenleg rengeteg a fiatal a csapatban, ami szerintem előrevetíti, hogy összerázódva, lesz itt egy jó csapat. Viszlát fiúk!!

Lassan beindul a labdarúgó szezon a focit kedvelők örömére

Lassan beindul a labdarúgó szezon a focit kedvelők örömére

Kunyik Tamás a sportszervezet elnöke:

Diákcsapatunk IV. Liga újvári csoportjának előkelő 3. helyén telelt

Bósza Zsolt diákjai a jó őszi szezon után sokáig nem pihenhettek, mert már  januárban megkezdődött a kemény felkészülés a tavaszi fordulókra – heti két edzést abszolváltak, amit egy barátságos mérkőzéssel zártak. A felkészülés során részt vettek két labdarúgó tornán is. Az egyik Szőgyénben került megrendezésre, ahol 1. helyen sikerült végezni diákjainknak Ölved, Muzsla és Bart előtt. A komolyabb színvonalú teremtorna bajnokság Érsekújvárban volt. Ez már volt a járás szinte összes csapatának részvételével. Diákjainknak sikerült bekerülni a legjobb 8 közé, de aztán sajnos az egyenes kiesés szakaszon a tornát megnyerő Érsekújvár csapatával találkoztak, ahol vereséget szenvedtek. Gyermekeink számára a bajnokság március 18-ikán kezdődött ahol mindjárt egy komoly ellenféllel, Udvard csapatával találkoznak. Reméljük, Bósza Zsolt legénysége az előttünk álló fordulóban is megtartja elismerésre méltó formáját.

 

Ifi csapatunk az V. Liga nyugati csoportjában szerepel

Az őszi fordulók eredményei nem az elvárásoknak megfelelően alakultak. Mérkőzéseinket nehezítették a hétről hétre történő sérülések és betegeskedések. Sajnos a srácok csak a 14. helyen végeztek. Dobai János védencei becsületesen küzdöttek meccsről meccsre, még akkor is, amikor kénytelenek voltak a mérkőzéseket 10 emberrel befejezni. A felkészülés se ment zökkenőmentesen  a sok hiányzás miatt. A keretet elhagyta Pirtyák Dávid betegség miatt és Grentek Denis személyes okokra hivatkozva. Viszont érkeztek remélhetőleg erősítések Durác Nikolas  és Mánya Andres Párkányból,  Paluk Imre Érsekújvárból. A tél során együttműködés kötődött Köbölkút és Szőgyén ifi csapatai között, hogy kölcsönös játékos cserével segíteni fogjuk egymást. Reméljük, ezek a változások majd az eredményekben is megmutatkoznak.

Felnőtt csapatunk volt a legaktívabb a felkészülések során

A heti 2 -3 edzést egy barátságos mérkőzés zárta hétről-hétre. Csapatunk a VI. Liga Érsekújvári járás bajnokságában szerepel. Az őszi fordulók során 23 pontot összegyűjtve a 14. helyen végeztek a srácok. A tavalyi 3. helyhez képest ez nagyon gyenge teljesítmény. Bízzunk benne, hogy a folytatás jóval sikeresebb lesz. A csapatban történtek változások a téli felkészülés során. Elhagyta csapatunkat Szombat Kristóf, aki visszaigazolt Kürtre. Köszönjük eddigi munkáját és sok sikert kívánunk neki a továbbiakban. Csapatunknak van egy fájdalmas búcsúzója is Árendás Tamás személyében. Közös megegyezéssel Tomi távozik csapatunktól, ugyanis a munkaügyi körülmények nem teszik lehetővé számára az állandó labdarúgást. 15 év becsületes munkáját köszönjük neki, azt a sok felejthetetlen pillanatot, amit a szőgyéni labdarúgásért tett. Egyelőre nem búcsúzunk végleg, ugyanis az élet útjai kifürkészhetetlenek. Tomi Bartra igazol fél évre kölcsönjátékra és a folytatásról nyáron újra tárgyalunk. A csapatunkhoz visszatért gólfelelősünk Nothart Michael, akinek góljait reméljük a tavasz során is élvezni fogjuk. További érkezők Teszár Gergely Muzsláról és Varga Viktor Köbölkútról. Csapatunk piszkosul fiatal, javában szőgyéni játékosokból áll. Türelmesnek kell lennünk a srácokhoz, tapasztalat ugyanis csak a folyamatos játék mellett szerezhető. De a vezetőség igyekszik megtartani ezt a fiatalságot, ugyanis pár év múlva kicsit összeérve ez nagyot ROBBANHAT.

Kérjük szurkolóinkat jöjjenek és buzdítsák csapatainkat a mérkőzések során. Nagy szükség van rájuk, hiszen minden egyes támogató és buzdító szó pozitív hatással van a játékosokra. Tegyük félre az ellenségeskedést és provokálást a futballpályán, ugyanis mind egy hajóban evezünk. Ez a hajó pedig a SZŐGYÉNI LABDARÚGÁS, amely szebb és sikeresebb partok felé veszi az irányt.

"A méhészek a világ legjobb emberei"

“A méhészek  a világ legjobb emberei”

Március közepén tartotta közgyűlését a Köbölkúti Méhészegyesület, amely kilenc falu méhészeit fogja össze. Szőgyén képviseltette magát a legtöbb taggal, mert mint Jozef Medveď elnök elmondta, Szőgyénben mindig is sok méhész tevékenykedett.

A méhészek a világ legjobb emberei, véli az elnök és elmondja azt a történetet, hogy Edmund Hillary a Mount Everest első megmászója minden titulusa és lovagsága ellenére a méhész megszólítást tartotta a legtiszteletreméltóbbnak. Örül, hogy egyre több a fiatal méhész, akik szívesen jönnek össze egy kis eszmecserére és kiemelte Modróczky Tamás, vezetőségi tag szerepét, aki összefogja a társaságot és viszi az egyesület ügyeit.

Milyen előnyökkel jár a tagság – kérdezem az egyesület tagját Modróczky Tamást.

A méhész az egyesületünkön keresztül jut azokhoz az EU-s és minisztériumi forrásokhoz, amelyekhez másképp nem tudna hozzáférni. Kétszer egy évben ingyenes állategészségügyi vizsgálatra van joguk a tagoknak, amit az egyesület finanszíroz. A beporzásra kapott régi fajta támogatás nagyon lecsökkent, de lehet igényelni támogatást gyógyszerekre s berendezések vásárlására is, ebből az összeg 30 százaléka van átfizetve.

Megéri ma méhészkedni? – faggatom tovább.

Egyesületünk főleg azokat fogja össze, akik munka mellett vagy hobbiból méhészkednek. Ehhez a munkához az elhivatottság nem elég. Sokkal nagyobb szakmai tudás szükséges hozzá, mint azt gondolnánk. Ha valakinek megvan a kellő tudása, mondhatom jobban megéri, mint kiskertészkedni. Úgy is fogalmazhatnék, harmadannyi munkával termel ugyanannyi nyereséget. Nagyban is megéri vele foglalkozni, de a kezdés elég nagy befektetést igényel. Viszont más ágazatokhoz viszonyítva nagyon gyors a megtérülése.

Itt kell szólnom a mézről, ami körül rengeteg a tévhit – folytatja Tamás.

Először is, azt mindenki tudja, hogy nagyon egészséges. Nem tartalmaz (esetleg csak nyomokban) növényvédőszereket, mert ha vegyszerezett virágokról gyűjtenek virágport s nektárt a méhek, akkor általában elpusztulnak. Nem csak akkor kellene fogyasztani mézet mikor betegek vagyunk, sokkal hatásosabb inkább megelőzésképpen rendszeresen. Másodszor – az üzletekben árult méz meg se közelíti a házi méz minőségét. Láttam a csomagolóüzemben az eljárást. Megveszik az olcsó, silány minőségű kínai vagy kétes eredetű mézet – ezt nem is nevezném már méznek. Azért tudják olcsón beszerezni, mert ezt a mézet még idő előtt elszedik a méhektől, iparilag tisztítják és sűrítik. Európába tartályokban érkezik és úgy 20–30 százalékban keverik jó minőségű itteni mézzel – ezzel kapja meg a fajtajelleget is. Természetesen vannak becsületes csomagolóüzemek is, viszont láthatjuk, érdemes a kistermelőtől vásárolni, mert óriási a minőségbeli különbség.

“Ez a méz csupa cukor, hiszen kristályos” – nem egyszer szembesülök ezzel a tévhittel. Ennek pont az ellenkezője igaz – a méz kristályosodása egy természetes fizikai folyamat (az akácméz kivételével), s ezt elsősorban a méz glukóztartalma (szőlőcukor) és különböző összetevői segítik elő. Ezt a mézet a kistermelők felolvasztják – legfeljebb 50 °C fokon – és így árulják.

Megemlítem még, hogy a méhészek egy része nem csak mézet, de más méhészeti terméket propoliszt, virágport is kínál, sőt még pempőt és méhviaszt is. Érdemes hát az általunk ismert kistermelőtől beszerezni a minőségi mézet, mert ezzel jól jár úgy a termelő, mint a vásárló.

méhészek méhész2

A nótaesten nézték ki fellépő ruhájukat

A nótaesten nézték ki fellépő ruhájukat

Az önkormányzat jóvoltából 43 szőgyéni vett részt Érsekújvárott a “Tavasz nyílik” nótaesten. A résztvevők gerincét a CSEMADOK mellett működő asszonykórus tagjai és a férfi dalárda alkotta. Ők mindannyian nagyon lelkesen idézték fel a látottakat. Zúgott a színházterem és állva tapsoltunk – mondja Elzer Marika. Nagyszerű előadásokat élvezhettünk – folyatja Fiala Rózsi. A többiek pedig sorolják a fellépőket Nyitrai Marika, Szabó Árpád, Barti Éva Budai Beatrix, Iványi Árpád, Bokor János, Kátai Zsuzsa.

Miközben az asszonykórus tagjaival a nótaestről beszélgetünk, megérkezik a varrónő. Méretet vesz az asszonyokról és megbeszélik, milyen fazonú legyen a fellépő ruha. Ebben a dologban Spek Erzsi a mindenes. Ő hozta az anyagmintákat is. Közös megegyezéssel hosszú szoknya, mellény és blúz mellett döntenek. A szín pedig gyönyörű olajzöld. Elmondják, a polgármester úr megígérte, a község állja a ruha árát azért, hogy hetente gyakorolnak és becsülettel helyt állnak az egyes rendezvényeken. A “lányok” azt is elmondták, jelenleg 15  a kórustagok száma. Ők nem a nóták, inkább a népdalok felé orientálódnak Alt István pedagógus vezetése alatt. Tanultak már mindenféle gyűjtésből, de a szőgyéni népdalok is részét képezik a repertoárnak, amit még régebben Alt István gyűjtött Sámson Katus nénitől. Csatlakoztak hozzájuk zenészek is – Alt István mellett zenél még  Elzer Ferenc és Récsei József. -bk-