Felújítások március-áprilisban

Felújítások március-áprilisban

Méri Szabolcs a Scheuden járulékos szervezet igazgatója elmondta:
Az idén ünnepli a Csongrády Lajos Alapiskola fennállásának 65. évfordulóját, a szlovák alapiskola pedig a teljes körű szlovák nyelvű oktatás szőgyéni újraindításának 25. évfordulóját, ezért az ünnepségekre igyekeztünk méltó környezetet teremteni.

Rövid idő alatt elkészült az új járda az iskolaudvar utca felőli részén. A régi már nagyon rossz állapotban volt. Térkövekkel raktuk ki, kiszélesítettük és vízelvezető árkot építettünk. Ez a járda parkolóként is szolgálhat abban az esetben, ha megtelne a tornaterem háta mögött kialakított parkoló. Az iskola kerítése is komplett kicserélődött – a tornaterem felőli oldalon már az elmúlt hónapokban megépült, most pedig az utca felőli részen is. A kaput is kicseréltük és megnagyobbítottuk, hogy a tűzoltóautó is gond nélkül beférjen rajta. A 20 éve nem működő tűzcsap (a tűzoltóautók részére) is meg lett javítva az iskolaudvaron. Az iskolaépület külső javítására pályázatot adtunk be, ami sajnos még nincs elbírálva.

Nagy munka volt a tájház állagának megóvása is. Tavaly év végén alá lettek betonozva a falak, ezzel megóvtuk az esetleges összeomlástól. A kívül- belüli meszeléssel is elkészültünk. A tájház munkatársai a napokban fejezik be a berendezés visszaállítását. Elvezető csatornák lettek az udvarra helyezve, hogy megóvjuk az épületet az esővíz romboló hatásától. Ezen kívül még az udvart is rendbe tettük, kijavítottuk a járdákat, feltöltöttük a virágágyásokat, hogy a tájház mihamarabb fogadhassa a látogatókat.

A kultúrház bejárata fölé elektromos kijelzőt szereltünk fel, ami mutatja az órát, dátumot és a kinti hőmérsékletet. Lehetőség van rajta különböző szöveges információk feliratozására is.

Lépések a végleges megoldások felé

Vígh Gábor polgármestertől megtudtuk:

A járásban mi kaptuk meg elsőként a hivatalos végzést osztályozott hulladékgyűjtő udvarunk regisztrálásáról, április 6-ai dátummal. Két éve dolgozunk rajta, hogy ez az udvar jól működjön – van az udvarnak felügyelete, nyitvatartási órái, be van kamerázva, riasztóval ellátva az előírások szerint. Ide hordhatják a lakosok az osztályozott szemetet, partnereink pedig szerződések alapján viszik ezeket további feldolgozásra. Ezzel bebiztosítottuk, hogy ne keletkezzenek a határban illegális szemétkupacok. Ebben nagy segítségünkre van, hogy megbízható felügyelő figyeli a környéket és azonnal észleli a törvénytelenséget.

A hulladékgyűjtő udvarban elhelyezésre kerülő hulladéktípusok: mindenféle csomagolóanyag, építkezési törmelék, papír és kátrány, üveg, növényi és konyhai hulladék, égők és más higanyt tartalmazó dolgok, akkumulátorok, elektromos berendezések, műanyag és egyebek. Nagyon jó, hogy ezt az udvart már beregisztrálták, mert csak ez alapján tudunk pályázni további berendezésekre az udvarhoz – említeném a fazúzót, berendezéseket a komposzt forgatására, traktort, rakodógépeket és hasonlókat.
Legutolsó képviselőtestületi ülésünkre eljött pár lakos – a németszőgyéni Jednota üzlet szűkebb és tágabb környékén lakók – azt nehezményezve, hogy házaikban, telkükön magas a talajvíz állása. Ez már hosszú évtizedekre visszanyúló probléma, de láttam, halaszthatatlanul lépni kell, ezért a lehető legrövidebb időn belül kikértem és már kézhez is kaptuk a vízügyi szakember szakvéleményét arról, hogy miért magas a talajvíz szintje ezen a környéken. Ő abban látja a talajvíz megemelkedésének okát, hogy a Dobra patak nagyon mély medre folyamatosan feltöltődött a hordalékanyagok lerakódásával és a beledobált szeméttel. Így az ottani források eldugultak. A Dobra meredek oldalfalainak járdakővel való kirakása – a szakember szerint – nincs hatással a talajvíz szintjére.

Ajánlja a megoldásokat is földtani és vízügyi mérések alapján: 1. ki kell tisztítani és egyben kimélyíteni a COOP-Jednota előtt található kutat, 2. ki kell szívatni a kutat teljesen és megmérni, mennyi idő alatt gyűlik bele a víz, majd méréseket végezni úgy is, hogy a kútból a szívatás folyamatos, 3. ki kell tisztítani az a csövet, ami az a kútból vezeti a vizet a főút alatt a Dobra patakba, mert ez az évtizedek alatt eltömődhetett (ha a cső áteresztése kevésnek bizonyul, új cső lefektetése szükséges), 4. a jövőben az építkezéseknél és a területrendezésnél, kikérni vízügyi szakember véleményét.

Dobra patak (Copy)

tajhaz (Copy)

kijekzo (Copy)

járda4 (Copy)

járda3 (Copy)

járda2 (Copy)

járda1 (Copy)

Nézz most vissza egy percre...

Nézz most vissza egy percre…

Újra elérkezett a diáktalálkozók ideje iskolánkban. Némely korosztályok már az osztályfőnöki órán ülnek, míg a többiek csak gyülekeznek az iskola folyosóján. A legtöbben rögtön megtalálják az osztálytársakat – Karcsi és Laci pont az osztálynévsort veszik át, le ne égjenek, ha meg kell egymást szólítani, Ili és Ági egymás ruháját, frizuráját dicsérik.

Én a legidősebbekhez ülök be, akik pontosan 65 éve kerültek ki az iskolapadból. Nem csak azért érdekes a 65-ös szám, hogy ők a legidősebb korosztály, hanem azért is, mert az idén emlékezünk arra, hogy 65 éve nyíltak meg újra a magyar iskolák kapui Csehszlovákiában.

Azt gondoltam, ők igazán kevesen lesznek, de tévedtem. Eljött mindenki, aki kezét-lábát bírja. Alighogy helyet foglalnak, előkerülnek a fényképek és a jelenlévők csak úgy sorolják a neveket. Kis vita után mindenkit felismernek a megsárgult képeken, és majd´ mindenkiről azt is tudják, hogyan alakult életük sora. Sajnos sokan közülük már elhaláloztak, másokat betegség gyötör, azért most pontosan nyolcan ülnek az osztályban.

Mesélik, bizony nem volt egyszerű akkoriban elemi iskolásnak lenni. Közülük, akik 1943 – 44-ben lépték át először az iskola kapuját, mindenki járt szlovák iskolába, mert a magyar oktatást a háború után megszüntették. Az akkor itt tanító pedagógusok mind fiatalok, képzetlenek voltak és egy szót se tudtak magyarul. A verseket, énekeket, a “vybrané slová”-kat bemagolták, még ha nem is értették. Vali néni máig emlékszik a Srdce című versre, aminek már az első szavában kificamodott a nyelve, de nagy szorgalommal csak a fejébe véste. A szünetekben is tiltva volt a magyar szó, büntetés terhe alatt. De hát szlovákul nem tudtak, némán pedig órákig nem lehet kibírni… ezért bizony Krotky tanító gyakran suhogtatta nádpálcáját, de szerencsére a szlovák tanító nénik nem verekedtek. A “lányok” elmondták, a szlovák tanítónők szépen megtanították őket kötni, horgolni, kivarrni. Amikor aztán újra lehetett magyar iskolába járni, majdnem mindenki vissza is ment, a szlovák iskolában kevés magyar ajkú tanuló maradt.

A magyar tanítók közül Pék Lászlóra emlékeztek jó szívvel, aki tudott fegyelmet tartani és olyan érdekesen előadni a tananyagot, hogy szinte mindenkit érdekelt. Márta néni még egy pikáns versikét is elszavalt, amit annak idején Pék tanító bácsitól hallott.

A volt diákok elmondták, pár évig a kocsmák helyiségeiben tanultak – a bartiakkal együtt 60-an is zsúfolódtak egy helyiségben. A tüzifát is maguknak kellett bebiztosítaniuk, reggelente mindenki egy hasábfával ment iskolába. Sőt! még asztalokat és székeket is magunknak kellett vinni, hiszen a háború alatt a katonák mindent feltüzeltek. A füzeteket és a tollat a legtöbben sústyából font táskában hordták, de még hasábfástól se volt olyan nehéz, mint a mai gyerekek táskája.

Öröm volt hallgatni ezeket az öregdiákokat, akik még ma is tudtak lelkesedni, örömmel mesélni. Megkérdeztem, ki megy közülük a találkozót követő bálba. Nem fogják elhinni – Mindenki!
Az esti bulin Vígh Gábor polgármester pohárköszöntője és Szarka Andrea igazgatónő üdvözlő beszéde után tovább nosztalgiáztak, beszélgettek, szórakoztak, táncoltak az osztálytársak. Jó zene mellett kitartottak egészen virradatig. -bk-

A kereszt köti össze a Szőgyénből Tatára telepítetteket

A kereszt köti össze a Szőgyénből Tatára telepítetteket

Szőgyénben és Tatán is áll egy kereszt a Szőgyénből kitelepítettek emlékére. De milyen kereszt!? A rajta lévő korpusznak könnyfakasztó története van. Annak idején a szőgyéni Méri Ferenc találta a határban, hazavitte, őrizgette, hogy amikor eljön az otthon elhagyásának gyászos napja, magával vigye az ismeretlenbe. Nagy dolog ez, hiszen megvolt szabva a poggyász súlya, sokan inkább élelmet vagy értéktárgyat vittek volna. Ő azonban fontosnak tartotta, Jézus is vele menjen a száműzetésbe. Ez a korpusz került 2015-ben a tatai keresztre, hű mása pedig a szőgyénire, hogy égi hídként kösse össze a két települést.

Tatán és környékén 135 Szőgyénből elűzött család talált befogadó közösséget, ahol az alapoktól újra felépíthették az életüket. Michl József tatai polgármester nagyon elkötelezett a kitelepítettek ügyében, hiszen 2012-ben többek közt az ő hathatós kezdeményezésére nyilvánította április 12-ét a Magyar Országgyűlés a Felvidékről kitelepítettek emléknapjává. Egyre fogy azoknak a száma, akik a kitelepítés embertelenségét személyesen átélték, de családtagjaikban, leszármazottaikban is mélyen él ez a trauma, ezért most is sokan vettek részt a megemlékezésen.

Az emlékkeresztnél kezdődött a rendezvény Nágel Balász tatai klarinétművész és Berényi Kornélia szőgyéni versmondó közreműködésével, majd Vígh Gábor szőgyéni és Michl József tatai polgármesterek szóltak az emlékezőkhöz. Mindketten hangsúlyozták a megbocsájtás szükségességét, még ha a bocsánatkérés várat is magára. Michl József hangsúlyozta, a megbékélést mindig a sértett fél kezdeményezheti mert ő áll azon az erkölcsi magaslaton, ahonnan ezt megteheti. A beszédek után dr. Farkas Zsolt atya szőgyéni esperes-plébános mondott imát a keresztnél, majd megáldotta a jelenlévőket. A jogtalanságok és embertelenségek felidézése közben még az ég napfényes arca is elborult, és meg is könnyezte a kitelepítettek sorsát.

A megemlékezés a városházán folytatódott, ahol elsőként Németh Zsolt országgyűlési képviselő osztotta meg gondolatai a hallgatósággal. Elmondta, párkányi feleségének édesapja, azzal a feltétellel adta hozzá a lányát, hogy a Mária Valéria-hídnak állnia kell. A megbékéléshez a szlovák és a magyar nemzetnek találkoznia kell. A híd már megvan hozzá…., de egyelőre nincs katarzis, nincs feloldozás.
Dr. Szakály Gábor professzor jóvoltából különleges történelmi órán vehettünk részt, Martényi Árpád a Rákóczi Szövetség alelnöke pedig azt hangsúlyozta, hogy a reszlovakizáció tán még a deportálásnál és a lakosságcserénél is ördögibb húzás volt. Bárdos Gyula a CSEMADOK elnöke beszédében kiemelte, hogy szlovák részről nincs politikai akarat a megbékélésre, bocsánatkérésre pedig egyáltalán, de ápolni kell a magyarok közti összetartozást, és így megváltoztathatjuk a jövőt. -bok-

 
<a href=”http://www.svodin.sk/wp-content/uploads/2016/05/kitel-1-Copy.jpg”><img src=”http://www.svodin.sk/wp-content/uploads/2016/05/kitel-1-Copy-150×150.jpg” alt=”kitel – 1 (Copy)” width=”150″ height=”150″ class=”alignnone size-thumbnail wp-image-14250″ /></a>

<a href=”http://www.svodin.sk/wp-content/uploads/2016/05/kitel-4-Copy.jpg”><img src=”http://www.svodin.sk/wp-content/uploads/2016/05/kitel-4-Copy-150×150.jpg” alt=”kitel – 4 (Copy)” width=”150″ height=”150″ class=”alignnone size-thumbnail wp-image-14251″ /></a>

<a href=”http://www.svodin.sk/wp-content/uploads/2016/05/kitel3-Copy.jpg”><img src=”http://www.svodin.sk/wp-content/uploads/2016/05/kitel3-Copy-150×150.jpg” alt=”kitel3 (Copy)” width=”150″ height=”150″ class=”alignnone size-thumbnail wp-image-14252″ /></a>

Az idén is kivirágoztak az adakozó emberek

Az idén is kivirágoztak az adakozó emberek

Április 15-én a Szlovák Rákellenes Liga megszervezte 20. országos gyűjtését. Már hagyomány, hogy a szlovák alapiskola a Vöröskereszt helyi szervezetével közösen aktívan bekapcsolódik a gyűjtésbe. Diákok és felnőttek együtt dolgoztak a terepen Szőgyénben és Párkányban. Három pénztár állt a rendelkezésünkre és ezer virág. Közös erőfeszítéssel 762,73 eurót sikerült gyűjtenünk. Ki kell emelni, hogy a szőgyéni emberek az összeg majd kétharmadát adták. Köszönet mindenkinek az adományért.