A könyvhónap jegyében: @Párkereső

Az év elején @Párkereső címmel megjelent új regényében saját élettörténetének „pikánsabb“ időszakait foglalta össze. A Felvidék egyik legsikeresebb írójával beszélgetek, aki minden bizonnyal bízik abban, hogy a nyomtatott könyvek túlélik a digitális forradalmat...

Ötödik könyvében az online ismerkedés világába kalauzolja el az olvasót. Honnan jött az ötlet, hogy regisztráljon az Elittars.hu oldalon?

Két válás után, hatvanadik évem felé közeledve, egyre inkább szükségét éreztem egy állandó társnak. Mindinkább a harmadik feleségemet kerestem. Persze próbálkoztam az ismerkedés régi, jól bevált módszereivel is, de egy barátomtól kapott tanács hatására úgy gondoltam, kipróbálom a társkeresés eme modern formáját is. Bejelentkeztem hát egy programba, és mint később megmutatkozott, az ötlet nyerőnek bizonyult.

Hogy zajlik az efféle ismerkedés? Milyen tapasztalatai voltak?

Egy új világ tárult fel előttem. Maga a tény, hogy valaki bejelentkezett a programba, elárulta, hogy társat keres. Az adatbázisban szereplő asszonyoknál tehát nyitott kapukat döngettem. Ők már a velem való megimerkedésük előtt elhatározták, hogy férfit szeretnének. Hogy az általuk elképzelt férfiképnek megfelelek, avagy sem, az gyorsan, néhány üzenetváltás, vagy kötetlen beszélgetés során hamarosan kiderült. Az első személyes találkozó után többé-kevésbé az is eldőlt, hogy lehet-e ennek vagy annak a kapcsolatnak folytatása.

Jó emlékeim vannak a társkeresőn megismert asszonyokról. Nekem, mint írónak, különösen érdekes volt a megannyi sors, életút.

A társkereső programok jellegüknél fogva nagyon meggyorsítják a folyamatot. Hogy konkrét legyek, az asszonyok és férfiak hamarabb kerülnek szexuális kapcsolatba egymással, mint a régi módik alapján. Ezt minden társkeresőnek tudomásul kell vennie. A túlzottan szemérmeseknek a társkeresőn nem sok babér terem.

Őszintén szólva szinte lubickoltam a társkereső programban. Lazaságom, jó kommunikációs készségem és a humorom segített gyorsan megtalálni a közös hangot az éppen megismert asszonnyal. Attól fogva, hogy felvettük a fonalat, személyesen is találkoztunk, már mindegy volt, hogy egy társkeresőn vagy egy szüreti mulatságon ismertük meg egymást. Ettől fogva kerültek ismert terepre a dolgok, ahol már otthonosan mozogtam.

Önéletrajzi elemekkel átszőtt könyvében az egyes életszakaszok partnerkapcsolati emlékeivel, a szexuális praktikák naturalisztikus ábrázolásával foglalkozik, ahol a nők leginkább zsákmányként szerepelnek. Nem tart attól, hogy valaki esetleg az írottak alapján magára ismer?

Könyvemben a nők csak annyira tekinthetők zsákmánynak, amennyire az egészséges. A férfi a vadász, a nő a becserkészendő alany. Szándékosan nem írtam áldozatot, mert szó sincs róla, hogy az asszonyok áldozatok lennének. Ne feledjük, ők ugyanannyira szeretnék, hogy „elejtsék“ őket, mint az őket üldöző férfi vadászok. Az igazi nő fut a vadász elől, de csak annyira, hogy utolérhesse. Csak azért szalad, hogy ne legyen könnyű zsákmány. Mégiscsak nagyobb a dicsőség a vadász számára, ha kimerítő üldözés után jár sikerrel, mintha egyszerűen lepuffant egy feltartott kézzel álldogáló valakit. Ősi játék ez, évezredek óta változatlanul folyik.

Éppen ezért nem tartok attól, hogy az életemben szereplő nők közül bárki reklamálna. Senkit sem erőszakoltam meg, senkit se erőltettem. Minden eddigi partnerem önként és dalolva, saját jószántából tartott velem az életem egy bizonyos szakaszán. A könyv írása közben többekkel találkoztam és beszélgettem. Felidéztük a régi szép időket. Mindannyian jó szívvel emlékeztek a valamikori kapcsolatunkra.

Két házasságon túl van? Mitől más a kapcsolata jelenlegi társával, ldikóval?

Attól jobb, hogy mindketten tanultunk az elmúlt évtizedekben elkövetett hibáinkból, és megpróbájuk őket elkerülni. Merem remélni, hogy bölcsebb lettem. Nincsenek játszmák, hatalmi harcok, csak a jó életre való törekvés.

Hogyan reagálnak az olvasók, kapott meglepő reakciókat az új könyvre?

Korai még reakciókról beszélni. A könyv alig egy hónapja, február közepén került az olvasók kezébe. Azért annyi már most látható, hogy ez talán az eddigieknél is megosztóbb mű lesz. Akik imádják, azok nagyon, akiket pedig megbotránkoztat, azok meg nem is tudnak mit kezdeni vele. Egy biztos, a felvidéki magyar irodalomban még hasonló könyv sem jelent meg, de Magyarországon sem tudok ilyen alkotásról. A dolognak még meg kell érnie.

A @ Párkereső könyvet mindenképp a bestsellerek közé sorolnám. Mit gondol saját könyvéről? Hosszú élettartamú lesz, vagy míg tartanak az író-olvasó találkozók sokan megveszik, aztán gyorsan csökken majd az érdeklődés iránta?

Mindenképpen hosszú életű lesz, de az olvasóknak hozzá kell szokniuk. Biztos, hogy tőlem is mást vártak, de én nem hagyom magamat beskatulyázni semmilyen műfajba, semmilyen témába. De az eddigi könyveim is időtállóak. A Felvidéki sagából és a Klánból hetente adok el, pedig a megjelenésüktől lassan egy évtized telt el. Közöttük szépen fogy a Fáklyavivő és a Cigányúton is. Ha másért nem, hogy a Szomolai-összes meglegyen a polcon. A recept egyszerű: írj jó könyveket, és az olvasók vásárolni fogják őket.

Mit tanácsolna azoknak az olvasóknak, akik az ismerkedésnek ezt a fajta formáját is ki szeretnék próbálni?

Vegyenek egy nagy levegőt, és hajrá! Ahogy az én példám is bizonyítja, hatvan felett is sikerrel lehet párt találni. Sőt! A társkereső platformok kimutatásai szerint az érett kori párkeresők sikeresebbek, mint a tinédzserek, vagy a harmincasok-negyvenesek. Ők más pozícióból indulnak, és mi, érett korúak, megint másból. Aki ily módon próbál párt találni, legyen laza, vidám, nyitott, és azzal a meggyőződéssel induljon kalandra, hogy csak nyerhet.

-sv-