Az egyik volt parasztházban rendezték be, amely hatalmas gazdasági udvarával és melléképületeivel különösen alkalmasnak tűnt erre a célra. 2005. október 14-én nyitották meg, az érsekújvári Thain János Múzeum kihelyezett részlegeként. Udvarába léces „verőckén” át jutunk be, amely tipikus léckerítés része. Innen a konyhába lépünk be, ahol nyitott tűzhelyen különböző edények sorakoznak.

A fal mellett almárium, a helyiség sarkában rakott „sporhelt” áll. A berendezést stelázsi („telázsi”), és vízpad egészíti ki, nem hiányzik a jellegzetes hímzett falvédő sem. Az ablakot kartonanyagból varrt egyszerű függöny díszíti. Ebben a helyiségben elsősorban főztek, esetleg más házimunkákat is végeztek. Jobboldalról nyílik az első szoba (elsőház, tisztaszoba), a maga tipikus berendezésével: két ágy az ablak alatt, asztal és négy szék, a falon tükör. A sarokban öntöttvas kályha, odébb sublót terítőkkel, rajta Mária-szobor. A falakon szentképek, az ablakokon egyszerű függönyök, a földön házi szövésű rongyszőnyegek. Ezt a szobát egyes családtagok alvásra használták, valamint ünnepélyes alkalmakkor vették igénybe, de télen szőni is szoktak benne. A konyhától balra van a hátsó szoba (hátsóház), ahol az ajtó mellett áll a sraffozott tűzhely („csikósporhelt”), mellette a fásláda („fásszedány”). A sarokban, az ablak alatt sarokpad, előtte asztal. Itt is van ágy, mellette varrógép, a végében szekrény („kasznyi”). További fekvőalkalmatosság a priccs, vagyis házilag készített alacsony deszkaágy, szalmazsákkal és lópokróccal. A tűzhely mellett itt is vízpad áll. A falakon az elmaradhatatlan szentképek; a berendezést egyszerű függönyök, ágyterítők és falvédők egészítik ki. Ez a helyiség volt a mai értelemben vett lakószoba – télen állandó jelleggel a család tartózkodási helye (itt is főztek), nyáron viszont inkább csak hálószoba. Innen jutunk a kamrába, amelynek berendezése: lisztesláda („szuszék”), mázas cserépedények („tótfazekak“), „zsírosbödöny”, konyhai edények, lisztes zsákok, asztal tésztadagasztó teknővel (itt tartották a kenyeret is). A falakon jórészt konyhaeszközök függnek – vágódeszka, káposztagyalu, mángorló, gyúródeszka, reszelők. A ház oldalán húzódik végig az ereszalja („falalja“), vagyis az a meghosszabbított tetővel fedett tér, ahonnan be lehet jutni a lakóhelyiségekbe és az istállóba is. Az istálló a ház végében áll. A teheneket és a lovakat többnyire külön tartották, de az itteni istálló közös volt.  Itt láthatók az állattartás azon eszközei is, amelyeket sikerült összegyűjteni. Az istálló hátsó falánál képezték ki a padlásfeljárót, mögötte pedig a pajta áll. Tipikusan többfunkciós épületről van szó, amely egyebek között a kocsiszín és a „pelyvás” szerepét is betöltötte. Itt raktározták a szárított szálas takarmányt, a gazdasági munkaeszközöket és szerszámokat, s rossz idő esetén itt végezték a piszkosabb munkákat. A pajta végében van a présház, az udvarról vezetett a pincelejárat. Az istálló és a pajta közé épül a rakott kemence, amelyben kenyeret és más ennivalót sütöttek.       A lakóházzal szemben álló épület két részből áll. Elöl van a nyárikonyha; tavasztól őszig itt főztek, s napközben is itt tartózkodtak a családtagok. Itt végezték a piszkosabb házimunkákat is. Hátul a magtár kapott helyet, ahol a gabonatermést raktározták. A nyárikonyha ajtaja előtt van a kerekes kút, a magtár mellett pedig falazott ólak sorakoznak. Elöl van a „kisól”, középen a tyúkól és a disznóól. Mögöttük áll a lábas ól, emögött a  vécé. Szemben vele van a kukoricaszárító, a „góré”. Az udvar hátsó részéből kapu nyílik.