A Pázmaneum Polgári Társulás által szervezett katolikus felnőttképzés, a Regnum Marianum Akadémia márciusi előadására Farkas Zsolt atya Bokor Klárát hívta meg, aki interaktív előadásában a „Hitvallások a világban” címen elevenítette fel azokat az élményeket, melyeket utazásai során tapasztalt.

„Minden utam zarándokút. A spiritualitást keresem az emberekben, a kultúrákban és a vallásban. Figyelem azt, hogyan élik a helyiek a hitüket, milyenek a vallási szokásaik, ünnepeik, templomaik. Nekünk, akik a keresztény kultúrkörben nevelkedtünk, megdöbbentő látni más vallások rituáléit, követelményeit” – mondta a világutazó Klára. Majd beszélt a nepáli és az indiai útjáról, és beszámolójában meghökkentő, varázslatos és sokszor taszító képsorokkal mutatta be a vallási rítusokat, a nagyvárosok sokaságát és mindennapjait. Beszélt India autentikus ősi vallásáról, a hinduizmusról, mely nehezen definiálható, hisz a történelem során dinamikusan fejlődött, és ma is alakul, formálódik. Beszélt a Gangesz-parti élményeiről, a koldusokról, a mérhetetlen szegénységről, a kulturális örökségről, a falvak életéről, a kasztrendszerről.

Az előadás második részében azokat az élményeit osztotta meg hallgatóival, amikor messzi országokban a kereszténység nyomában járt.

A nagyböjti időszakban járt Etiópiában, ahol a legősibb keresztény emlékek találhatóak, közülük sok helyszín és templom a világörökség részeként van nyilvántartva. Az etiópiai népnek „választott nép” tudata van, mivel vallják azt, hogy náluk van a frigyláda. A templomok tisztelete természetes, csakis mezítelen lábbal lehet belépni (ezt minden útján tapasztalta). A híres körtemplomok, melyek a 15. századból maradtak fent, vályogból épült, nádtetős építmények, telve értékes, ősi, bibliai és történelmi ereklyékkel, melyek nincsenek elzárva, még sem esik bántódásuk.

„Minden ősi, tömjén áztatta templomot egy ortodox pap őriz, kinek kezét a hívők belépéskor megcsókolják. Volt időnk felfedezni e csodás épületegyüttes minden zugát, elmerültünk a szertartásokban, elnéztük a küszöböt csókolgató zarándokokat és hosszan elmélkedtünk az átimádkozott falak között. A templomegyüttes körül sziklába vájt lyukakban remeték százai élnek, akik híján vannak a legszükségesebb dolgoknak is. Egy bot, rózsafüzér és vízhordó kulacs minden vagyonuk. A magunkfajta európai csak értetlenül csodálkozik, milyen kevés elég egy emberi élethez” – mondta el Klára.

Ugyancsak a nagyböjti időben járt Mexikóban. Beszélt a kicsi mexikói templomok varázsáról a maják földjén, ahol szimbiózusban élnek a vallások, megfér együtt az ősi hit a kereszténységgel. A San Juan Chumala templomban az ősi maya hitvilág keveredik a keresztény tanokkal, és magától értetődő, hogy a templom padlóján ezerszámra égnek a gyertyák, mely az ősi nép napimádását jelképezi, és az ima áhítatos szövege együtt szólítja meg Szűz Máriát és Quetzalcoatl-t, a Tollaskígyót.

Végezetül a 2011-ben megtapasztalt Fülöp-szigeteki, nagyböjti élményeit mondta el, ahol önsanyargatásba torkollik a vallásosság. Ahol az utak mentén, már a nagypénteket megelőző napokban keresztet cipelő férfiakkal lehet találkozni. „Nagypénteken magukat korbácsoló férfiak sokasága indul útnak és fröcsög a vér az utcákon.” Cutudban, a kisvárosban, a 35 fokos hőségben a szenvedéstörténetet kíváncsi tömeg kísérte, akárcsak kétezer évvel ezelőtt. Akkor, Cutudban tizenheten vállalták a keresztút és a keresztre feszítés gyötrelmeit.

Keszegh Ágnes, aki Garamkövesdről érkezett az előadásra, hozzászólásában ezt vallotta: „Megdöbbentett a sok fiatal férfi látványa, akik véresre korbácsolták a hátukat. Ahogy szenvedést vállalva vonultak végig a keresztúton. Nekünk csak be kellene menni nagyböjt idején, péntekenként a templomainkba, hogy emlékezzünk Krisztus szenvedéstörténetére…”

A Fülöp-szigeteki rítus, vajon vallásosság, vagy turista látványosság?  Vajon a katolikus (egyetemes) kereszténység miben különbözik a népek mentalitása és hagyományai által? Átformálódik-e az egységes liturgiájú vallás? Az előadó, a hallgatókkal együtt erre a kérdésre kereste a választ.

A megdöbbent hallgatóságnak végül szívderítő volt Klára nagyszombati, Manilában átélt, feltámadási szentmisén tapasztalt élménye.  „Mindenki kezében égő gyertya, elképzeltem, mi lenne, ha…, de nem gondoltam tovább, mert egy hatalmas, neonnal megvilágított kereszt is felfénylett a feltámadt Jézus alakjával. A szentmise, majd három óráig, jó hangulatban telt. A pap prédikált, ezen a hívők derültek, feleltek az atya humoros kérdéseire, tapsoltak. Azon már nem is csodálkoztam, hogy a mise utáni körmenet látványos népünnepélybe torkollott, ahol életnagyságú Krisztus- és Szűz Mária-szobrokat vittek végig a városrészen, dob és más ütőhangszerek kíséretében. A két szobor egy emelvény előtt találkozott, melyet kis angyalkák (angyalnak öltöztetett gyermekek) seregei leptek el „a földtől az égig”. Az ünneplő tömegre felhőnyi csillogó konfetti hullott, s mi lebegtünk a „mennyben”. Mindezek megkoronázása a körös-körül felvillanó tűzijáték volt.”

Bokor Klára befejezésül elmondta, hogy bármerre is járt a világban, és bármily meglepő élményekben volt része a messzi földön élő, katolikus egyház keresztényeivel való találkozása során – a másság és a sokszínűség ellenére – mindig az összetartozás felemelő érzését tapasztalta meg, mely egyazon úton, minden hívőt az Úr Jézushoz vezet.

(Megj.: A Regnum Marianum Akadémia következő előadása április 27-én lesz megtartva.)

Berényi Kornélia

Comments are closed.