Nagyböjti gondolatok

Nagyböjti gondolatok

Zsolt atya:

Minden embernek szüksége van a lelki-testi feltöltődésre, mert még a legvilágibb ember is belefárad egy idő után a munkába és a nyüzsgő, programokkal, feladatokkal zsúfolt életvitelbe. Időről időre meg kell tisztulnia, fel kell frissülnie testileg-lelkileg. Nagyböjt ideje éppen erre ad számunkra lehetőséget. Mondhatni, minden vallásban jelen van a böjtnek valamilyen formája.

Hamvazószerdán megkezdődik a nagyböjti időszak

Ebben az évben március 1-re esik a böjt kezdete. Az egyház hamut hint a homlokunkra ezekkel a szavakkal: ,,Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!”, vagy „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!“. Ezzel a szokatlan útravalóval indít el minket a szent negyven nap sivatagába. A lelkiatya az örök életet ígérő kereszt jelét rajzolja a homlokunkra a mulandóságot jelző hamuval. A hamvazkodáshoz szükséges hamut a 10. századtól külön megáldották, melyet az előző év virágvasárnapi barkáiból állítottak elő.

Az ószövetségi időben a gyász, bánat, bűnbánat alkalmával az emberek hamut szórtak a fejükre, vagy hamuba ültek, hamuban hevertek. A hamu a mulandóságot és a megtisztulást is jelenti egyben. Régen ugyanis fahamuból állították elő a lúgot, melyet a nép szappanfőzésre és mosáshoz is használt. Hamvazószerda az őskeresztény hagyományból fakad, a hívők vezeklésként hamut szórtak a fejükre. A bűnbánatot gyakorlók zsákszerű vezeklőruhát viseltek.

A hamvazószerda szigorú böjti nap. Régebben a megtartóztatás foka szerint három böjtöt ismertek: szigorú böjtöt, enyhített böjtöt és hústilalmat. 1966 óta az egyházi törvény csak a szigorú böjtöt és a húst tiltó megtartóztatást ismeri. E napon 18 éves kortól 60 éves korig csak háromszor szabad étkezni és csak egyszer szabad jóllakni, húst 14 éves kortól nem szabad fogyasztani. A böjt alól jogos okból fölmentést adhatnak az ordináriusok.

Nagyböjt negyven napja a húsvét vasárnaptól visszaszámolt negyven hétköznap

Az Úr napján, vasárnap nincs böjt. A VII. században alakult ki a mai gyakorlat, hogy a nagyböjt kezdetét az első vasárnap előtti szerdától számoljuk, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig nem negyven, hanem negyvenhat nap telik el, ugyanis a közbe eső hat vasárnap nem böjti nap.

A negyvenes szám mindig a felkészülési időszakot, az úrakezdés és Isten ígéretének beteljesülését jelenti a Bibliában. Negyven nap és negyven éjjel esett az eső a vízözön idején, Mózes negyven évig vándorolt a pusztában, Jézus negyven napos böjttel készül nyilvános működésére. Mi keresztények szintén negyven napos böjttel készülünk a húsvéti ünnepekre, Krisztus megváltói művét megünnepelni.

A böjt nem csak a lemondásról szól, hanem plusz jócselekedetek bevállalásáról is,

melyekkel megerősíthetjük akaraterőnket. Megerősödhet az akaraterőnk a mindennapi dolgokban és a bűneinkkel, gyarlóságainkal való küzdelemben. A böjt nem fogyókúra, vagy spórolás, hanem mindaz, amiről lemondunk, azt mások javára a szegények részére ajálhatjuk. A böjt az elcsöndesedés a magunkbatekintés és Krisztus fájdalmas arcába való tekintés ideje egyben, mely a bűnbánat és a lelki megtisztuláshoz vezet. A böjt nem csak a hústól való tartózkodást jelenti, ez csak az egyik formája a böjtnek. A bűnbánat más formái is lehetségesek, főként a segítő szeretet cselekedeteivel.

A nagyböjt idejében merjünk még buzgóbban Istenhez fordulni, hiszen küzdelem nélkül nincs győzelem. Ez a bűnbánati időszak, alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre, hogy méltóképpen felkészülhessünk Jézus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére. Ehhez kívánok mindenkinek nagyon sok erőt és önuralmat!

 

Szentmisék rendje – Szőgyén

Poriadok sv. omší – Svodín

 

  1. március 5. – 2017. március 12.

 

Vasárnap

Nedeľa  

 

8.00

10.30

Nagyböjt I. vasárnapja

 

Hívekért

Hétfő

Pondelok

  Nem lesz szentmise
Kedd

Utorok

17.00

 

† Segítő Szűzanya tiszteletére
Szerda

Streda  

17.00 † Bottyán József és szülei
Csütörtök

Štvrtok

  Nem lesz szentmise
Péntek

Piatok

16.30

17.00

Keresztút

† Krško Ágnes

Szombat

Sobota

  Nem lesz szentmise
Vasárnap

Nedeľa  

 

8.00

10.30

Nagyböjt II. vasárnapja

 

Hívekért

Vasárnap gyűjtés a karitász javára.

 

Négy ezüstplakett a szőgyéni véradóknak

Négy ezüstplakett a szőgyéni véradóknak

Január 19-én önkéntes véradásra került sor a kultúrházban a helyi Vöröskereszt szervezésében. A jelenlévő 29 véradóból 26-an adhattak vért. Három új véradót üdvözölhettünk körünkben  – Takács Dominikot, Krško Évát, Szalai Romant. Az emlékkönyvbe való beiratkozás után Vígh Gábor polgármester közreműködésével  négyen vehették át a Jánsky plakett ezüst fokozatát 20 részvételért – Libuša Huličková, Dobai Attila, Menyhárt, Zsolt, Dráfi Ernő. Az ezüstplaketteseknek a polgári ügyek testülete kedveskedett ajándékkal.   Büszkék vagyunk arra, hogy a plakettel rendelkezők száma egyre nő, és ez évben még további személyek vehetik át ezt az elismerést. A legközelebb Eva Turcsiková az arany, Menyhárt Margit pedig a bronz plakettet.

Nagyra értékeljük az önkormányzat és a helyi mezőgazdasági szövetkezet hagyományos segítségnyújtását morális és anyagi téren.

A legközelebbi véradás községünkben május közepe táján lesz.

PaedDr. Karol Krško,a helyi Vöröskereszt elnöke

Túl vagyunk az első megmérettetésen

Túl vagyunk az első megmérettetésen

 

Úgy nézz ki lassan, de biztosan összeáll kézilabda csapatunk. Lejátszottuk első mérkőzésünket a párkányi városi sportklub gyermek kézilabda csapatával. (Úgy az ő, mint a mi játékosaink is másodikosok és harmadikosok voltak.)

Igaz, most még több gólt látott a kapunk, mint az ellenfélé, de az eddig tanultakat – labdavezetés, kapura dobás, labdával három lépésnél többet nem lépünk – mind alkalmazni tudták a lányok. És ez pozitív visszaigazolás az eddigi munkánkra. Ilyen edzőmérkőzés sokszor többet ad, mint egy edzés, mert ők is nagyobb rálátást kapnak a játékra, a szabályok letisztulnak számukra, legyűrik izgulásukat.

A következő összecsapás március 2-án Párkányba lesz. Lehet jönni szurkolni! Ide Szőgyénbe is sok párkányi szülő eljött.

Koncser Erika

kézi3 kezi2 kézi1

Ide születtél, itt van dolgod

Ide születtél, itt van dolgod

A Csongrády Lajos Alapiskola mellett működő iskolatanács a decemberi akuló ülésén – megújult tagsággal – szokatlan kérdéssel találta szemben magát.  Megdöbbenéssel hallottuk, hogy néhány szőgyéni szülőben felmerült a kétely, hogy biztosan a szőgyéni alapiskolába írassa-e gyermekét az óvoda után. Ezért az iskolatanács egy beszélgetős délutánt szeretne megszervezni  az óvodás gyermekek szüleivel, hogy biztosak legyenek abban, hogy a legjobb döntés: a szőgyéni Csongrády Lajos Alapiskola.

A szőgyéni alapiskolában tanult 81 éves nagymamám is. Mivel félárvaként dolgozni kényszerült már gyerekként, csak ezt a 8 osztályt járta. Írni, olvasni, számolni megtanult, a többit pedig az élet tanította meg neki. Családom minden tagja a szőgyéni alapiskolában tanult. Én is, és most a gyerekeim is. Ja, hogy akkor más idők voltak?

Annak idején összeverekedtem egy fiúval rögtön első osztályban, elég rendesen átrendeztük az osztályt. Nem rendeztek belőle nagy ügyet, nem volt beírás, nem volt megrovás, igazgató előtt jelenés, semmi. Következménye, az viszont volt! Egymás sértegetése, piszkálása, felnőtt korunkig neheztelés. Fájdalmas volt, de kellett az élethez. Megtanultuk, hogy minden tettünknek következménye van mások büntetése nélkül is. Végig tiszta egyes tanuló voltam, kivéve negyedik félévben kaptam egy kettest zenéből. Pontosabban gyávaságból. Nem voltam hajlandó 37 osztálytársam előtt egyedül énekelni.  A lehetőséget megkaptam, de nem éltem vele. Ez is kellett! Középiskolában már egy egész jegyet javítottam félévnyi anyag lefelelésével egy másik osztályban. Ha az ember el akar érni valamit, akkor el is éri! Gyerekként mi is voltunk mindenfélék. Teljesen mindegy, hogy lányok vagy fiúk. Olyanok voltunk, amilyennek lennünk kellett ahhoz, hogy tanuljunk, hogy felkészüljünk a ránk váró életre.

Az emberek, a gyerekek ma is mindenhol mindenfélék. Viselkedésünkkel hatunk egymásra, formáljuk egymást. Gyermekét mindenki saját értékrendje, lehetősége és képessége szerint neveli. Azzal biztosan nem ártunk nekik, ha úgy neveljük őket, hogy elfogadják és szeretettel tudjanak bánni a másfajta emberekkel, gyerekekkel. Esetleg példát tudjanak mutatni, amit követni lehet. Miből gondolják kedves szülők, hogy ezt a gyerekek elkerülik, ha más iskolába járnak? Ami elől az ember menekül, az előbb-utóbb úgyis utoléri. A gyerekeknek ne a megfutamodást tanítsuk, hogy máshol jobb, máshol jobbak az emberek. Ide születtek, itt van dolguk, itt kell megtanulniuk az alapokat az élethez, biztonságban, itthon. Ami nem tetszik, azon mindig van lehetőség változtatni képviselőként,  pedagógusként, szülőként, szülői szövetség és az iskolatanács tagjaként, gyerekként úgy, hogy a részévé válunk: ötleteinkkel és tetteinkkel hozzájárulunk közösségünk, iskolánk fejlődéséhez.

Melyikünk álma az, hogy a gyerekeink elmennek innen iskolába, aztán dolgozni, családot alapítani, mert itt nincs munkalehetőség? Nagyra épített családi házaink üresen és hidegen konganak majd. Lassan kiürül a templom, a falu. A megüresedett házak bepótlódnak vagy ledőlnek. Az idegen szomszéd jobb mint a saját gyerekünk, unokánk?  Ki fog munkahelyet teremteni, ha nem mi és nem az ügyes gyerekeink, akikből majd jó szakemberek, vezetők és vállalkozók lesznek? Kitől várjuk mindezt, ha itt hagynak?

A szőgyéni  alapiskolában a gyerekek megkapják a lehetőséget a tanuláshoz, tehetségük fejlesztéséhez, mindezt vidám, felszabadult, családias légkörben. A kisebb iskola lehet, hogy a gyerekből nem nevel „lexikont“, de kinek is kell az? Viszont hagy a gyereknek annyi szabadidőt, hogy része legyen a körülötte zajló életnek. Hagy annyi szellemi kapacitást, hogy kibontakoztathassa egyéni képességeit, tehetségét –önmagát. A gyerekeken múlik, hogy élnek-e az egyre szaporodó lehetőségekkel. A tudás forrása a gyerekben van: kíváncsiság, bátorság, akarat, kitartás, tudásvágy, tolerancia, felelősségtudat. Többek között ezek azok, amit nekünk, szülőknek kell erősítenünk a gyerekekben, amire aztán a  gyerek, az iskola és a közösség is építhet. Úgy fog növekedni a család, épül a közösség, megtelik az iskola a gyerekeinkkel, unokáinkkal.  Vállaljuk föl, és tegyük mindezt azért, hogy az iskola mottója szerint -„A gyermekeknek két dolgot kell adnunk: gyökereket és szárnyakat“  – gyermekeink gyökeret ereszthessenek itt a szülőfalujukban, építhessék azt, és nagyszülőként láthassuk gyerekeink és unokáink szárnyalását is.

Tisztelettel: Šmíd Andrea, közgazdászmérnök, valaha a szőgyéni alapiskola tanulója, a Szőgyéni Iskolatanács elnöke és két csongrádys édesanyja