Írta:

15 évet játszott a szőgyéni focicsapatban Árendás Tomi

most búcsúzunk tőle, s csak remélni tudjuk, nem végleg

Itteni utolsó mérkőzése előtt beszélgetünk:

17 éves voltam, amikor idekerültem Szőgyénbe  Nedesovszky Károly edző meghívására. Tisztán emlékszem, csütörtök volt amikor aláírtam a papírt a kölcsönjátékról , pénteken edzés, vasárnap már játszottam is első bajnoki mérkőzésemet Párkány B csapatával. A 87. percben fejeltem azt a gólt, amivel 1 : 0-ra nyertünk. Ez a mérkőzés igazán fontos volt számomra, mivel én Párkányban kezdtem a focit. Szidták is a párkányiak a sportvezetőket, hogy ilyen játékost elengedtek, nekik meg alig van jó játékosuk.

Melyik mérkőzés volt a legemlékezetesebb?  – kérdezem. Talán a már említett első mérkőzés, de szívesem emlékszem a jászfalui 6 : 3-as győzelemre, ahol 4 gólt rúgtam, ez később Mányán is sikerült. Mondhatom, az első 3-4 szezon nagyon jó volt. Szerettem itt játszani.

Milyen sportkarrierről álmodtál gyermekkorodban?

Aput nem nagyon érdekelte a foci, magam gyakoroltam és jöttem rá sok technikára, később a párkányi diákcsapatban fociztam. Nem álmodtam soha világhírről, két lábbal álltam a földön. Talán a nagyobb sikerességhez az kellett volna, hogy 13-14 évesen egy olyan szintű csapat tagja lehessek, ahol tudtam volna fejlődni. Ez bizony nem így volt, mert a párkányi diák 2. ligából Bartra kerültem, akik az utolsó osztályban játszottak.

Tehetséges játékos vagy.

Igen, mondták a mindenkori edzők is, érzékem van ahhoz, hogy a kapu előtt megtaláljam azokat a szituációkat, amelyeket kihasználhatok, sőt mintha a lepattanó labdák találnának meg egem – mosolyog Tomi. Elindulok olyan labdákra is, amelyekre más nem mozdulna rá. Hajtok mindig az utolsó pillanatig.

Voltak sérüléseid?

Valahogy elkerültek. Még Barton történt, hogy egy rúgástól csomó keletkezett az achilleszemen , ekkor kihagytam úgy másfél hónapot. De azért sokszor játszottam fájva, sérülten, lefagyasztva, sőt olyan is előfordult, hogy 38 fok feletti lázzal én voltam a kapus, mert nem volt más.

Miért döntöttél úgy, hogy elhagyod a csapatot?

Mint már mondtam, szerettem Szőgyénben játszani. Ittlétem alatt hívtak Ölvedre, Szalkára, Muzslára, de mindig maradtam. Jó volt és mind a mai napig jó itt a csapatszellem, a kollektíva. Semmivel nem volt gond, megkaptunk mindent a vezetőség részéről. Szép lassan rendbe lett téve a pálya is, amikor idekerültem, ki volt kopva a fű kapuszélességben a pálya közepén. Sajnos mostanában nem tudok edzésre járni, meccsekre is keveset. Bécsben dolgozok a barátnőmmel és csak 2-3 hetente járunk haza. Ha netán hazaköltöznénk, újra felvenném a “kopačkyt”, de most ez nem tűnik valószínűnek. Jelenleg rengeteg a fiatal a csapatban, ami szerintem előrevetíti, hogy összerázódva, lesz itt egy jó csapat. Viszlát fiúk!!

Comments are closed.