Obnovila sa socha hrdinov vo Svodíne

Obnovila sa socha hrdinov vo Svodíne

„Sväté znamenie na počesť hrdinov, ktorých príklad poučuje a hreje pri srdci“

Sochu hrdinov, postavenú v roku 1924 na počesť padlých v I. svetovej vojne, počas uplynulých rokov poznačil zub času, potrebovala obnovu, aby sme si mohli dôstojne uctiť pamiatku tých, ktorí pred 100 rokmi obetovali svoj život za vlasť.

Nedeľňajšiu svätú omšu celebroval Zsolt Farkas na pamiatku hrdinov. Vojaci väčšinou nebojovali z mocenských záujmov. Boli ochotní položiť vlastný život za spolubojovníka, s ktorým ich spájalo prežité zlo a utrpenie. „Kto je schopný obetovať vlastný život, vyjadruje najväčšiu lásku“ – zdôrazňoval vo svojej svätej kázni otec Zsolt.

Po svätej omši sa zišli pri Soche hrdinov a spomínali na padlých hrdinov – z Maďarského Svodína obetoval svoj život za svoju vlasť 58 vojakov a z Nemeckého Svodína 56 vojakov.

Gabriel Vígh, starosta obce, poďakoval každému, kto prispel svojou prácou k obnove sochy. Otec Zsolt venoval modlitbu, potom sa položili vence a kahance k soche.

8 7 5 4 3 2 1 0-2

finančne podporil:

bga-620x330

Málo očitých svedkov sa vrátilo z donského pekla

Na podnet regionálneho Limes-Anavum Honismereti Társulat si vlani prvýkrát pripomenuli „donskú katastrofu“ v Štúrove. V tomto roku sa vo Svodíne pokračovalo s cieľom budovania tradície oživené spomínanie, ktorého zvláštnosťou je, že uplynulo 75 rokov od 12.-13. januára 1943, keď sovietska armáda začala útok, ktorý zapríčinil najväčšiu maďarskú katastrofu II. svetovej vojny.

Spomienkový deň bol zahájený v kostole Nanebovzatia Panny Márie, kde otec Zsolt celebroval svätú omšu venovanú hrdinom a pokračoval v parku pred kultúrnym domom. Starosta, Gabriel Vígh, vo svojom príhovore vyzdvihol, že spomíname na každého Svodínčana, ktorý zahynul počas II. svetovej vojny. Keďže mnohí padli práve v donských bojoch, v tomto roku sa dostala hrsť zeminy z okolia rieky Don k pamätníku II. svetovej vojny.

Historickú prednášku mal podplukovník István Ravasz, historik a muzeológ.

Na pamätnom dni sa zúčastnil vyslanec Veľvyslanectva Maďarska v Bratislave, podplukovník Csaba Vida, vojenský atašé. Recitovali Mátyás Méri a László Zsákovics ml., program spetril József Pálmai s krásnymi pesničkami. Srdcervúce boli vojenské pesničky spevokolu Veľké Ludince – Svodín, ktoré rozplakali nejedného účastníka. Spolupracovali vojenskí tradicionalisti múzea Military Historical Musseum z Pohronského Ruskova, 9. Vörössipkás Zászlóalj a 32. skautský oddiel Svätého Michala.

IMG_9650 (Copy) IMG_9715 (Copy) IMG_9704 (Copy) IMG_9679 (Copy) IMG_9675 (Copy)

Hit és hűség

A Március idusi emlékezésekhez kapcsolódóan, március 17-én került sor Csáky Pál a „Pacsirta éneke” című kisregényéből íródott „Hit és Hűség”színpadi játékának bemutatására a kultúrház színháztermében. A háromszereplős darabot Boráros Imre Kossuth – díjas, Esterházy János – emlékéremmel kitüntetett színművész, felesége Petrécs Anna színművésznő és Tarics Péter alakította.  Az eseményre meghívást kapott Tata város önkormányzata, akivel az idei évben a húsz éve tartó testvértelepülési kapcsolatot ünnepeljük, valamint a szintén testvértelepülés Bajót önkormányzata, a Dunabogdányi Esterházy János Társaság képviselői, valamint a helyi lakosság. A megnyitóban Csáky Pál író, közszereplő, EU parlamenti képviselő ajánlotta a színpadi játékot, mely a felvidéki magyarság százéves történelmére tekint vissza.

Buďme smelí, nebojme sa!

Buďme smelí, nebojme sa!

15. marca sme spomínali na revolúciu 1848-49 pri soche Artúra Görgeia. Ako prvý sa pomodlil duchovný otec Zsolt Farkas za hrdinov. Podujatie poctil so svojou návštevou aj András Dóczi, tajomník veľvyslanectva Maďarska a tlmočil slová Viktora Orbána.

Na oslavách sa zúčastnil predseda novozámockej MO SMK, Szabolcs Bolya a János Retkes, člen predstavenstva, členovia novozámockej ZO Csemadok, Gabriel Vígh, starosta obce, ktorí umiestnili vence pri soche.

Žiaci spoločne s hudobníkmi, recitátormi, skautským oddielom, zaspomínali s historickým kultúrnym programom na udalosti z pred 189 rokov.

1. oldal-1 1.oldalra-3 1oldal-2

A LÚDAS MATYIN JÁRTUNK

A LÚDAS MATYIN JÁRTUNK  (KÖZÉP-EURÓPA EGYETLEN KŐCIRKUSZÁBAN!)

Fővárosi Nagycirkusz Fazekas Mihály (magyar költő és botanikus) születésének 250. évfordulója alkalmából választotta a töretlen népszerűségnek örvendő elbeszélő költemény feldolgozását (2016-os évadjának fő programjául). A népmesei motívumokra épülő összművészeti produkciót január 22-én, a Magyar Kultúra Napján láthatta a cirkuszművészetért rajongó közönség. A darab kísérleti szándékkal indult, melyben az igazgató egyszerre szerette volna megőrizni és megújítani  az elődök munkáját, és új utat keresni ezen művészeti ág megújítási folyamatában, mint tudjuk, hatalmas sikerrel.  Az artistamutatványok, állatszámok, báb- és táncművészet mellett, neves színészeket is szerepeltetett a porondon. Láthattuk Felföldi Anikót (Matyi anyja) és Konter Lászlót (Döbrögi)  Jászai Mari-díjas színművészeket, a főszerepet (Lúdas Matyi) pedig az egri Gárdonyi Géza Színház fiatal, tehetséges színművésze Endrédy Gábor alakította. Az előadás első jelenetében ismert háziállatok: csacsik, malackák, kiskecskék, kutyusok vonzották elsősorban a gyerekszempárok tekintetét, nem beszélve az elefánt óriásbábról, melyet a Kabóca Bábszínház tervezői készítettek az igazi „eli“ élethű másaként.  Az igazi meglepetést a hét lúdanyótól kaptuk, akik az artistamutatványokon túl más művészeti értékeket is elénk tártak, megtestesítve a szelídség, hűség, szorgalom, alázat, tisztaság, egyensúly, irgalom értékkategóriáit.  Fekete Péter igazgató a darabbal kapcsolatos interjújában kifejtette: „ahhoz, hogy a felnövekvő új generáció a cirkuszművészetet kreatív, elgondolkodtató, vitákra és beszédekre inspiráló művészeti ágként ismerje meg, fontos, hogy ismerjék a cirkuszművészet nyelvét és nyelvezetét, ami nem más, mint az emberi teljesítőképesség határait feszegető, a kitartást, az ügyességet, az egyensúlyt tökélyre fejlesztő gyönyörű csoda.“

Lenyűgöző volt látni, ahogyan a sok szépség, melyet a művészetek nyújthatnak egységgé tud összeállni a porondon. Korra, nemre való tekintet nélkül maradandó élményt nyújtott mindannyiunknak.

(Megj.: Hollandia után Magyarország került fel másodikként Európában a cirkuszművészet,  a szellemi örökség nemzeti listájára! Az elismerést Fekete Péter, a cirkuszművészet megújításáért felelős miniszteri biztos vette át Puskás Imre kulturális örökségvédelemért felelős helyettes államtitkártól, melynek mi is részesei voltunk.)

                Mgr. Smidt Veronika

Ozajstný svodínsky jarmok

Ozajstný svodínsky jarmok

Svetlá, vône, varené víno, kapustnica, svodínsky posúch, ryby, guláš z divokej zveri, remeselnícke ručné práce, domáce koláče, zákusky a veľký dav ľudí na vianočnom trhu.

Štyria organizátori – Gizella Fazekas, Erika Koncserová, Norbert HalászPeter Volter sú tiež spokojní. Vianočný trh zorganizovaný už po šiestykrát je čím ďalej, tým populárnejší tak v kruhu predávajúcich, ako aj medzi kupujúcimi. Z organizátorov nám Gizella prezradila, že pred šiestimi rokmi na začiatku odznela otázka: „Koľko to bude všetko stáť?“. Už vtedy som povedala, že to nie je o peniazoch, ale o prístupe. Keď sa nájdu ľudia, ktorí niečo urobia v prospech tých, ktorí by chceli predviesť svoje zdravé, chutné a ojedinelé produkty, tak to určite pôjde. Napĺňa nás dobrým pocitom, že na našu pozvánku reaguje stále väčší počet predajcov. Väčšinou sú to Svodínčania, lebo cudzí môžu ponúkať iba produkty, aké miestni nemajú v ponuke.“

Obec a príspevková organizácia Scheuden zabezpečilo finančne zázemie celej akcie. Na hlavnom námestí sa varila kapustnica obce, ktorú rozdávali obyvateľom zadarmo. Varil ju už skúsený šéfkuchár Ľudovít Hulička a Mária Benyeová, Margita Harangozóová a Mária Tóthová potom rozdávali vyhladnutým jarmočníkom.

Veru sortiment bol široký – veľa ručných prác, nádoby z pálenej hliny, bižutéria, sochy, kalendáre, knihy, ozdobné predmety, sviečky, hračky, šály, mydlá – ťažko sa dá vymenovať všetko. Z domácej výroby veľa dobrôt, aby som menovala len najzaujímavejšie: lekvár zo zelených orechov, zo šípok, z brusníc, kalkýš, medovina, sušená moruša a jarabiny, rakytníkový džús. Takmer nikto neodchádzal s prázdnymi rukami. Toľko kreatívnych Svodínčanov! – dodala Magdaléna Dukonyová.
Dali sa kúpiť na jarmoku aj permanentky divadelných večerov, mohli sa poslať odkazy Ježiškovi, skauti organizovali zbierku pre odkázaných, pohostili sme delegáciu z družobnej obce Bajót, Mikuláš rozdával cukríky, dokonca aj menej poslúchajúce deti si mohli k nemu sadnúť, lebo je tak zábudlivý, že aj korbáč zabudol doma. Síce vnútorný trh sa skončil po zatmení, ale na hlavnom námestí pokračovala veselica.